#37. - Évadzáró!

Annyira szerettem volna Mark közelében azt érezni, mint amit Harry közelében éreztem. De ez egyáltalán nem ment.

*

Mégis vele maradtam. Április vége felé volt, lassan egy hónapja Markkal voltam. Szerettem Őt, ez igaz, de... Közel sem úgy, mint Harryt. 

Igen, egy hónapja voltam együtt vele, és egy hónapja hasonlítottam minden egyes nap hozzá. 

Csessze meg, bármikor szakítottam volna vele, csak hogy Harryvel legyek!

Hangos köhögés szakította meg a gondolataimat; Mark volt az. Épp influenzából lábadozott. 

- Minden oké? - kérdeztem, megveregetve a hátát. 

- Minden rendben - mondta. - Hazamegyek, még a végén lefertőzlek itt. Majd hívlak - nyomott egy puszit az arcomra, majd az ajtót becsukva a háta mögött hagyott ott a nappali közepén. Sóhajtva dőltem el a kanapémon, elindítottam a telefonomon egy számot és lehunytam a szemeimet. 

Próbáltam lerugdosni magamról Őt.
Én tényleg mindent megtettem, de erősebb volt nálam. 
- Feladod? - kérdezte, két kezemet a fejem mellé rögzítve.
- Soha - sziszegtem, majd ismét ficánkolni kezdtem alatta. Élvezd ki amíg veled van - utasított a tudatalattim. Tisztában voltam vele, hogy csak álmodom. 
Valahogy sikerült Őt lerugdosnom magamról, majd futásnak eredtem a frissen vágott füvön a kertjében. 
Megbotlottam a saját lábamban, s már csak azt vettem észre, amikor a hátamra ugrott, ezzel engem teljesen kibillentve az egyensúlyomból. Előre estünk, arccal a fűbe. Én legalábbis. Ő nevetett, én kevésbé voltam humoros kedvemben.
- Béna vagy! - nevetett, miközben a hátamon ült. 
- Szállj le rólam - mormogtam; igyekeztem elfojtani a mosolyom. Eltűnt a hátamról a súly, amit éreztem miatta. A hátamra dőltem én is, körülbelül egy méter volt köztünk. A kezem után nyúlt, majd megfogta azt és magához húzott. Észrevette amikor megrántottam a kezem; jelezvén, hogy engedje el. 
- Vége a játéknak. Nem engedlek sehová - rázta meg a fejét. - Soha többet - hangját lehalkítva tette hozzá. 
Olyan valóságos volt az egész álom. De tudtam, hogy amint felébredek, Ő köddé válik, én pedig visszacsöppenek a roppant "izgalmas" életembe. Szóval...
Inkább nem ellenkeztem és hagytam, hogy magához húzzon. Csak pár röpke pillanatig élvezhettem az érintését a karomon, amikor elhomályosultak előttem az alakok. Ne már! Nem kelhetek fel. Nem most. Ne ilyenkor... 

Lerúgtam magamról a takarót és az emelet felé száguldoztam, ahol miután betörtem a fürdőbe a vécéhez hajoltam és kijött belőlem az összes aznapi kaja. 
Azt hiszem, Mark elkésett a "Megyek, nehogy lefertőzzelek" mondatával. Már megtörtént. Pár nappal ezelőtt. 

- Aggódom miattad! - vizslatott Mark egy-két nappal később. Tetőtől talpig végigmért, majd megállapodott a tekintete az arcomon. 
- Mi? Nem kell. Csak influenza - bizonygattam neki; meg magamnak is.
- Jó, de ha egy héten belül nem javulsz, elviszlek orvoshoz! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. 
- Oké - tettem fel a kezeimet magam elé. - De ne aggódj, pár nap és kutyabajom - mondogattam. 
- Legyen úgy - sóhajtott fel, s magához húzott. Igazából kicsit ideges voltam magam miatt. Minden áldott nap rosszul voltam; bár tisztában voltam vele, hogy csak az influenza okozta. Viszont nem köhögtem és nem folyt az orrom meg semmi egyéb. Felmerült bennem pár dolog, de inkább próbáltam elhessegetni a rossz gondolataimat. 
Mark nálam aludt aznap este. Összefutott a nyál a számban, amikor megéreztem az egyszerű rántotta illatát a konyhában. 
Leültem az asztalhoz, s mikor Mark egy adag ételt rakott a tányéromra, egyből enni kezdtem.

- Azt a k... - sziszegtem, amikor az éjszaka közepén belevertem a lábam az ágyba. Épp kifelé mentem a szobából, csak elnéztem az ágy sarkát, úgyhogy a kis lábujjam szerencsésen elkapta. Lesettenkedtem a konyhába, ahol bebuktam a hűtőbe, majd enni kezdtem mindent, ami a kezembe került. 
Aztán mikor azt éreztem, hogy nem vagyok éhes, visszalépdeltem az emeletre a szobámba, ahol Mark még békésen aludt. Bebújtam mellé az ágyba, majd amikor tapogatózva rám talált és magához húzott, felsóhajtva csuktam le a szemeimet, s megpróbáltam aludni.
- Jó reggelt - nyomott a homlokomra egy puszit Mark. Nyöszörögve húztam a fejemre a takarót, amikor megéreztem, hogy fáj a hasam. Pont mint amikor... 
Kipattantak a szemeim a gondolatra. Késik. Ó, nem. Az nem lehet... 
- Mi a baj? - kérdezte szemöldökét ráncolva, mikor lehúzta rólam a takarót. 
- Semmi - festettem mosolyt az arcomra, aztán nyomtam egy puszit a szájára és kipattantam az ágyból.
- Sietsz valahová?
- A fürdőbe - mondtam, majd bezárkóztam az említett helyiségbe. Kétségbeesetten kotortam végig a kis szekrényen, ahol miután megtaláltam a tesztet, vettem pár mély lélegzetet. 
- Hé?! - kopogott be Mark. - Hívott az egyik haverom, be kell mennem dolgozni. 
- Persze, oké - válaszoltam fojtott hangon. 
- Este hívlak - mondta, s hallottam ahogy becsukja maga után a szobám ajtaját. 

Lehunytam a szemeimet, mielőtt megnéztem volna az eredményt. Ó, csessze meg.
Az, amitől a legjobban féltem, bekövetkezett. Pozitív lett a teszt, a hangulatom pedig átcsapott negatívba. 
Nem, nem és nem! 
Legszívesebben ordítottam volna, de inkább csendesen elejtettem pár könnycseppet. 
Nem lehetek terhes. Hogy fogom elmondani Marknak? Egy hónapja voltunk körülbelül együtt, és... 
Sokkos állapotomon túl jutva rám tört a zokogás, amikor rájöttem, hogy egyáltalán nem Mark az apa. Vele még nem jutottunk el odáig. És valószínűleg nem is fogunk.
Eszembe jutott Harry születésnapja.
Ami egy hónapja volt.
Szent. Szar.
Harry az apa.

____________________________________________________________

Hiiiiii darliiing's.xxx 
Uhh, hát... Ez lett volna az évadzáró rész. És jön a 2.évad.
Már ha akartok 2.évadot:D Mert én akarok. Sőt, már a 3. is meg van tervezve félig meddig, ha már itt tartunk:D 
Hogy mi lesz velük, az még a jövő titka:D
És az én titkom. 
Nya, ennyit akartam így ide a végére. 
Remélem tetszett:) xxx.