#28.

- Gyere - nyújtotta felém a kezét Harry, én pedig megfogva azt, utána eredtem az ajtóig. - Minden oké - mosolygott rám. - Szép vagy, mint mindig. Nem kell aggódnod - hajolt le, s nyomott egy puszit a homlokomra. - Kedvelni fognak, tudom - mormogta, aztán kitárta az ajtót, ami mögött az anyukája és a nővére állt. 

- Szia, Harry - ölelte meg Őt az anyukája, Harry pedig zavartan visszaölelte, és nyomott egy puszit az arcára. 

- Anne Cox, Harry anyukája - nyújtotta a kezét, amit én zavartan megráztam. 

- Jessica Harris - mosolyogtam. 

- Örülök, hogy megismerhetlek végre. Harry már sokat mesélt rólad - az említett felé fordult, aki rám kacsintott. 

- Szia, hugi - köszönt a nővérének (!), aki morogva megcsapkodta a hátát, majd elengedte és rögtön hozzám fordult.

- Gemma vagyok, Harry nővére, de gondolom tudod - mosolygott rám kedvesen, aztán hirtelen magához vont és megölelt. Uhm, oké. Visszaöleltem, majd rá mosolyogtam. Aztán megláttam Harryt, aki az ajtóban állt és kifelé nézett. Gemma rám vigyorgott, aztán Harryre nézett Ő is. 

- Harry! Felejtsd el a havat és csukd be az ajtót, még mielőtt megfagyunk - szólt rá Gemma, Harry pedig megperdült, s ezzel a lendülettel becsukta az ajtót. A kezdeti bemutatkozás után leültünk a kanapéra, s beszélgetni kezdtünk. Előjöttek a cikis sztorik, amiket Gemma előszeretettel hozott fel Harry legnagyobb bánatára, aki csak rázta a fejét és mindent tagadott.

Megkedveltem Őket, és ahogy éreztem, Ők is engem, és ennek totál örültem. 

- Szerintem mi most elindulunk haza - állt fel Anne a kanapéról pár óra után. 
- Oké - bólintott Harry. 

- Karácsonykor találkozunk - vigyorgott rám Gemma miután megölelt, aztán Anne után indult. Harry becsukta az ajtót, aztán felém fordult.

- Na mit mondtam? Imádtak téged - vigyorodott el. 

- Kedvelem őket - mosolyogtam, s visszatükrözte a mosolyom. Harry rám nézett, majd az ajtó felé és egyik lábáról a másikra állt. Izgatott volt. 

- Öltözz... - kezdtem, de Ő már ott sem volt, hanem felszaladt az emeletre. Felsóhajtottam, majd utána iramodtam, s a szobába benyitva a szekrényhez léptem, amiből kiszedtem egy vastag, kötött pulcsit, amit aztán magamra kaptam. A kabátomat is magamra vettem, meg a csizmám, meg még elszöszmötöltem úgy mindennel. Harry észrevette, hogy direkt csinálom, így megragadta a kezem, és elindult lefelé. A sálam az arcom elé pakolásztam, Harry pedig kitárta az ajtót és vigyorogva kilépett rajta. 

- Jössz? - fordult hátra, én pedig még megigazítottam a sapkám, meg kesztyűt húztam, aztán belekapaszkodtam Harry kezébe. 

Harry vigyorogva lépkedett a hóban, aztán egyszer csak megállt és felnézett. Még sosem láttam ilyennek. Ilyen... Aranyosnak. Jó, mondjuk mindig az. De most különösképp az volt.

Megálltam előtte, s felnéztem rá, Ő pedig lehajtotta a fejét és mosolyogva nézett a szemembe. Haja tele volt fehér hópelyhekkel, amik szép lassan elolvadtak rajta, ezzel vizessé téve a szanaszét meredező tincseit. Végig simított az arcomon, s hirtelen lehajolt, majd felkapott a vállára. Sikítottam, Ő meg csak nevetett. 

- Tegyél le! - ütöttem a vállát folyamatosan. Nevetve szedett le a válláról, s amint földet ért a lábam, lehajoltam, aztán egy adag havat vágtam hozzá. Egészen pontosan az arcához. Upsz.

Hátráltam, miközben Ő letörölte az arcát. Megiramodott felém, én pedig sikítva ugrottam el előle, s futni kezdtem. Megcsúsztak a lábaim, mire a bénázásomon mindketten nevetni kezdtünk, s a végére Harry röhögőgörcs közepette kapott el. Megfogtam a kabátját, pár percig egymás ellen küzdöttünk, s mikor Harry kedvesen kirúgta alólam a lábaim, magammal rántottam Őt a hóba. 

- Na ne már - nyafogtam, mivel Ő volt felül, és természetesen én fetrengtem a hideg hóban. Rám nevetett, aztán legördült rólam, miközben magával húzott, így én kerültem felülre. 

- Jobb? - suttogta, miközben keze a derekamon pihent.

- Sokkal - mormogtam. 

- Tudom hogy szeretsz felül lenni - jelent meg az arcán egy pimasz mosoly, amitől a szívem hevesebben kezdett verni általában.

- Harry! 

- Mi az? - pislogott nagyokat. 

- Utálom, hogy mindig zavarba hozol - morogtam, s kezemmel megtámaszkodtam a mellkasán. 

- Nem tehetek róla, hogy ilyen könnyen zavarba lehet téged hozni - simított végig az arcomon. - Ami nekem tetszik, mivel így tudok mivel szórakozni - mondta "kedvesen". A lehető legcsúnyább nézésem vettem elő, s úgy néztem rá. - Szeretlek - mormogta, amitől kissé ellágyult a tekintetem, de nem felejtettem el az előtte lévő mondatát. Ajkai megtalálták az enyémet, a hideg ellenére hirtelen melegem lett, s a gyomromban pillangók repdestek. Azt hiszem, hogy egy kissé beleestem Harrybe...

- Kinyitnád? - kiáltotta Harry a fürdőből, mivel épp csöngettek. Leszaladtam, s mikor kitártam az ajtót, azonnal vissza is akartam csukni.

- Várj - szólalt meg Sam. - Csak azt akarom mondani, hogy sajnálom. Hülyeség volt amit csináltam, nem tudom mi ütött belém. 

- Hát azt én sem tudom - sziszegtem dühösen. 

- De... Megbántam. Sajnálom - nézett rám kétségbeesetten. 

- Nem érdekel, Sam - fogtam meg az ajtót, s be akartam csukni. 

- Figyelj, én... Csak elakarom mondani, hogy... - küszködött a szavakkal, s a hajába túrt, aztán legyintett. - Semmi. Mindegy. Remélem sokáig boldogok lesztek együtt - mosolyodott el halványan, s pislogtam párat. Megfordult, én meg bevágtam az ajtót. Úgy tűnik ennyi volt. Befellegzett a több mint 10 éves barátságunknak. Ő eljött kibékülni, te szerencsétlen - tudatalattim csúnyán nézett rám, de engem nem érdekelt. Vagyis, valahol legbelül mélyen biztos én is szívesen adtam volna magamnak egy pofont, amiért ilyen voltam vele. De a düh, amit éreztem iránta, mindennél erősebb volt. Meg a csalódottság.

- Ki volt az? - jött le a lépcsőn Harry.

- Senki - mormogtam, miközben a kezemmel babráltam magam előtt. 

- Jessica! - csattant fel.

- Sam - válaszoltam gyorsan. 

- Mit akart? - kérdezte összeszűkített szemekkel.

- Kibékülni - vonogattam a vállam. Harry rájött, hogy nem békültünk ki, és hogy bármennyire is akartam, hogy ez ne érdekeljen, mégis rosszul éreztem magam miatta, oda jött hozzám és magához ölelt. - De nem érdekel - mondogattam leginkább magamnak. 

*

Zihálva ültem fel az ágyban, hevesen dobogó szívemet próbáltam nyugtatgatni. Már megint álmodtam a szüleim gyilkosával. Érdekes. Sosem látom úgy igazából az arcát a személynek. És ez aggaszt. Mármint aggaszt, hogy nem tudom ki ölte meg Őket. 
Lassan beszívtam a levegőt, majd halkan kifújtam és a mellettem fekvő Harryre néztem, aki épp álmosan pislogott rám. 

- Mi a baj? - kérdezte halk, rekedtes hangon. 

- Megint álmodtam - vontam vállat. Harry megdörzsölte a szemeit, aztán felült és álmosan nézett rám.

- Ugyanazt? 

- Igen - bólintottam. 

- És? - hangja kíváncsian csengett és keze a hátamon járkált fel-alá. 

- Harry, én megakarom találni a szüleim gyilkosát! - mondtam hirtelen. Keze megakadt a hátamon, majd ismét simogatni kezdett.

- Biztos vagy benne? - hangja halk volt. Határozottan bólintottam, s várakozóan néztem rá. - Uhh... Nos, majd kerítek valakit aki ráakadhat az ügyre. Oké?

- Rendben. Köszönöm, Harry - mosolyogtam rá fáradtan, visszafeküdve mellé. Nyomott egy puszit a homlokomra, kezét összekulcsolta az enyémmel, aztán arcát a nyakamba fúrta és mély levegőt vett. Mintha mondani akart volna valamit, de nem szólalt meg, inkább csak magához ölelt és halkan szuszogott a nyakamba. Beletúrtam a hajába, s éreztem ahogy elmosolyodik. A hajával szórakoztam, aztán a szuszogását hallgatva lassan engem is elnyomott az álom.

#27.

Aztán, miután visszaértem, rájöttem, hogy addig tartott a jó kedvem...

Harry Styles 

Pislogva bámultam az előttem álló Samre, miközben Ő valamiről dumált nekem. Az alkohol elhomályosította az elmém, de azért még tudatában voltam a tetteimnek. Bár, szerintem Sam azt se tudta miről beszél. Igazából, nem csípem ezt a csajt. 
- Hozzám sokkal jobban illesz, mint Jessicához, te is tudod - húzta végig a mutatóujját a mellkasomon, amit én egy könnyed mozdulattal eltávolítottam onnan. Mármint a kezét a mellkasom közeléből. 

- Részeg vagy, menj haza - mondtam, s megfordultam, de Ő elállta az utam. 

- Jessica nem való hozzád. Én viszont igen. Képzeld el milyen jók lennénk együtt - kezeit felvezette a mellkasomon egészen a nyakamig. Kirázott tőle még a hideg is, s hátrébb léptem egy lépést, így a kezei lehullottak rólam. 

Ez a csaj megvan húzatva. Megőrült. Te jó ég, valahogy le kell ráznom, mert ennek így nem lesz jó vége. 

- Ne bosszants fel - morogtam.

- Kezdesz felizgulni, igaz? - előre lépett egyet, én pedig tágra nyílt szemekkel néztem rá, miközben a keze elindult felém. Oda. - Felejtsd el Jessicát! - mondta, én pedig hirtelen elkaptam a kezét, még mielőtt megérintett volna. 

- Jessica a barátnőm. Te pedig ne pedálozz, mert egyáltalán nem hozol lázba. Na szia - fordultam meg, kissé arrébb lökve Őt, de Ő megint csak beállt elém. Hát ez nem lehet igaz! 

A fejem lüktetett az alkoholtól, próbáltam épp elméjűen gondolkodni, de semmi nem jutott eszembe, hogy hogyan rázhatnám le Őt. 

Egy pillanat volt, de Ő már felém hajolt és száját az enyémre nyomta. Miután feleszméltem a döbbenettől, ellöktem Őt.

- Mi a szar..? - kiáltottam rá mérgesen, aztán megláttam Jessica hátát, ahogy épp a kijárat felé fut. Ó, bassza meg. - Baszd meg, Sam - ordítottam, miközben durván arrébb löktem, s Jess után rohantam. 

Jessica Harris

Könnyeim záporként hullottak. Egyszerre voltam csalódott, szomorú és mérges. A lábaim szaporán pakolásztam a kijárat felé, miközben hallottam, ahogy utánam kiált Harry. Nem álltam meg, hanem kicsaptam az ajtót, s kabátomat felvéve fordultam el balra. 
- Jessica, állj meg! - kiáltott rám Harry, de én csak zihálva szaladtam tovább. A mellkasom szúrt, ahogy az oldalam is, a lábaim pedig fájtak - attól tartottam hogy felmondják a szolgálatot és akkor nem tudok tovább futni. - Jessica, várj már! - ordított Harry, s egyre közelebbről hallottam a hangját. Fáradtam, Ő meg a hosszú lábaival előnyben volt. Haragudtam rá, meg Samre is. Úgy tűnik Samnek már nincs pasija! Sírásom nem akart csillapodni, Harry pedig elkapta a kabátom, s visszarántott. 

- Hagyj békén, Harry! - kiáltottam rá, s letöröltem a könnyeim az arcomról. 

- Nem én csókoltam meg - rázta meg a fejét. - Rám mászott.

- Ja, persze. Gondolom - bólogattam. - Most jön a tipikus "Nem én voltam a hibás" szöveg. Kösz, nem kérek belőle - mondtam. 

- Jessica, kérlek. Ne csináld ezt! 

- Mit ne csináljak? Megcsókoltad Samet. A rohadt életbe, Harry! - ordítottam.

- Mondom, hogy Ő mászott rám! - kiáltotta idegesen, s egy pillanatra farkasszemet néztünk. 

- Te pedig hagytad! 

- Nem hagytam! Én le akartam rázni, de Ő mindig az utamba állt!

- Jó, tudod mit? Én ezt nem hiszem el! Legyetek boldogok egymással! - kiáltottam mérgesen, aztán megfordultam, s elakartam trappolni idegbeteg állapotomban, de nem hagyta. 

- Jessica! - ordított rám, aztán elkapta a kezem.

- Mi van?! - csattantam fel, Ő pedig visszarántott, s minden ellenkezésemet figyelmen kívül, két keze közé fogta az arcom, s megcsókolt. Lágyan, édesen. Mint még soha. Én pedig elolvadtam. A kezeim magam mellett lógtak, aztán felvezettem, s a hajába túrtam. Homlokát az enyémnek döntötte, s úgy nézett a szemembe. 

- Higgy nekem, bébi. Nekem te kellesz, senki más - mormogta. - Ő csókolt meg, én ellöktem Őt. Hiszel nekem? 

- Talán - mormogtam, mire egy mosoly jelent meg az ajkain, s ismét megcsókolt. Ezek után Samre lettem totál mérges. Csalódtam benne. Sosem gondoltam volna, hogy ilyet fog tenni a legjobb barátnőm. 

Totál levitte a hangulatom ez az egész dolog, úgyhogy haza felé a kocsiban csak csendben néztem kifelé az üvegen, miközben a mellkasomban lévő csalódottságot próbáltam elnyomni. 

Lassan a mérgem felül kerekedett a csalódottságomon, úgyhogy miután haza értünk olyan hajnali 3-kor, csapkodva vettem le a kabátom, s mérgesen trappoltam fel az emeletre, nyomomban Harryvel. 

- Jól vagy? 

- Persze, minden oké. Végül is csak a legjobb barátnőm rámászott a barátomra, de minden oké, komolyan. Jól vagyok, semmi gond - hisztiztem egy sort, csapkodtam, Harrynek pedig néha el kellett hajolnia előlem, hogy ne csapjam meg Őt is vagy ne vágjak hozzá valamit véletlenül. Egy fésűt fogtam a kezembe, aztán a hajam kezdtem "fésülni", amivel konkrétan majdnem megtéptem magam. Mivel épp haragos kedvemben voltam és semmi más nem foglalkoztatott, levettem a nadrágom, majd a felsőm. Mindenféle elpirulás nélkül vetkőztem le és álltam be a zuhany alá, Harry szeme láttára. Megengedtem a hideg vizet, s lehunytam a szemeimet. A sírás szélén álltam, kapkodtam a levegőt, s a csempének döntöttem a fejem. Aztán kitört belőlem a zokogás. 

Harry kezét éreztem meg a hátamon, majd maga felé fordított, s megölelt. A hideg vizes zuhany alatt állva lassan meg nyugodtam, aztán mindketten kiléptünk alóla. 

- Minden oké? - kérdezte Harry már az ágyban fekve, s aggódva nézett rám. Fáradtan elmosolyodtam, majd nyomtam egy puszit az arcára. 
- Persze. Köszönöm, hogy vagy nekem, Harry - mormogtam halkan. Harry kuncogott, majd felemelte a fejem. Zöld szemei kutatták az én barna szemeimet, miközben egy apró mosoly volt az arcán. 

- Nem történhetett volna jobb dolog velem az életemben, mint hogy rád találtam, bébi - suttogta, nekem pedig könnybe lábadtak a szemeim. 

- Szeretlek, Harry - susogtam, és nem érdekelt, ha esetlen nem válaszolna, tudnia kellett. Pár pillanatig lehunyta a szemeit, mintha a szavaimat emésztette volna. 

- Szeretlek - mormogta, nekem pedig kihagyott egy ütemet a szívem. Valami megmagyarázhatatlan melegség öntötte el a szívem, s hirtelen vigyorogni támadt kedvem, miközben a szemeimből folytak a könnyek. Harry tükrözte a vigyorom, aztán kitárta a karjait, én pedig olyan szorosan öleltem meg, mint még azelőtt soha. 

- Lazábban egy kicsivel, mert megfojtasz - mondta. Elnevettem magam, s engedtem a szorításomon. Adott egy puszit a homlokomra, aztán egyet a számra, aztán az arcomra... 

- Oké, aludjunk - jelentette ki, én pedig vigyorogva bújtam hozzá. Bal kezem a mellkasán pihent, amikor rácsúsztatta a sajátját, s összekulcsolta az ujjainkat. - Jó éjt, bébi. 

- Jó éjt, Harry - szorítottam meg a kezét, aztán lehunytam szemeimet, s pár perc múlva már el is aludtam. 

Reggel eléggé nyűgős voltam. Bár, nem igazán csodálkoztam ezen, ugyanis jó ha aludtam olyan 5 órát. 
- Jó reggelt - szólalt meg vidáman Harry, amikor leértem a konyhába. 

- 'Reggelt - mormogtam, s lábujjhegyre álltam, mielőtt nyomtam volna egy csókot a szájára. 

- Baj van? 

- Nincs, csak fáradt vagyok. Keveset aludtam - vontam vállat, aztán leültem az asztalhoz egy tányér gabonapehellyel. 

- Értem - bólintott, miközben leült mellém. - Figyelj... Nem akarom, hogy ideges legyél, de... Ma jön anyu és Gemma - jelentette be, nekem pedig a torkomon akadt a kaja. 

- Mármint az anyukád és a nővéred? - kérdeztem idegesen. 

- Igen, de ne idegeskedj. Szeretni fognak, ahogy én is szeretlek - mosolygott rám édesen, én meg ott helyben elolvadtam. Visszamosolyogtam rá, aztán megettem az utolsó falatokat is, s elmostam a tányért. 

- Mikor jönnek? 

- Délután valamikor - vont vállat. - Addig is szeretnél valamit csinálni? - kérdezte, aztán kinézett az ablakon. - Havazik! - kiáltott fel hirtelen, amivel kissé megijesztett, s az ablak felé kaptam a fejem. Valóban. Kint nagy pelyhekben hullott a hó, s mikor Harryre néztem elmosolyodtam, ugyanis totál izgatottan nézte a havat. Pont mint egy gyerek. 

- Kimehetünk, ha akarod - ajánlottam fel, Ő pedig próbálta visszafogni magát, s lazán felém fordult. 

- Nem kell. Nem nagy cucc. Csak hó - vonogatta a vállát. Visszafojtott mosollyal néztem rá, s bólintottam.

- Hát persze, Harry. Oké, akkor nem megyünk ki. 

- Oké - bólintott. 

- Nem fogunk hógolyózni, hó csatázni, nem fogunk semmit sem csinálni a hóban... - soroltam, mindig kihangsúlyozva a "hó" szót. Harry pislogott párat, aztán ismét az ablak felé fordult. Rájöttem, hogy Harry oda meg vissza van a hóért. Meg a télért. 

Szinte láttam a szemében a vágyakozást a hó után, eltűnt a perverz, a verekedős, a mindenféle egyéb Harry, helyette átvetette a szerepét a gyerek, aki izgatott lesz a hó miatt. 

- Este azért mégis csak kimehetnénk... - fordult felém, én pedig felvont szemöldökkel néztem rá.

- Az előbb még nem akartál kimenni.

- Meggondoltam magam - fonta össze karjait a mellkasán, s úgy nézett rám. 

A kanapén fetrengve - én fetrengtem, Harry meg csak szórakozottan nézett engem -, totálisan szét idegeskedtem magam. 
Ismét átfordultam a másik oldalamra, a lábaim Harry ölében voltak. Aztán csöngettek. Harry felállt, majd én is, s idegesen megigazítottam a hajam meg a ruhám.

- Gyere - nyújtotta felém a kezét Harry, én pedig megfogva azt, utána eredtem az ajtóig. 

____________________________________________________________________________

Hiiiii darliing's.xx

Bocsánat, az eltűnésért, de történt egy kis baleset velem az utóbbi pár napban, ami miatt, alig láttam... Nos, igen. Nem kell játszani a fákkal... Na mindegy.

De megérkeztem, megérkezett az új rész:D Und remélem tetszett:)xx 

#26.

- Har... - kezdtem volna, de ajkaival letámadta az enyéimet, ezzel engem elhallgattatva. 

- Nem hiszem el, hogy ezt kellett tenned - csörtettem be idegesen a házba. Harry nevetve jött utánam, én pedig idegesen megfordultam, mire megtorpant és látva az arckifejezésem, próbálta elfojtani a röhögését. 

- Ó, ne már - legyintett. - Nem hiszem, hogy olyan nagy probléma volna, hogy ki lettünk tiltva egy boltból. Van még ezenkívül ezer - mondta, mire összeszűkített szemekkel néztem rá. - És egyébként is, neked se volt semmi ellenvetésed az ellen, hogy sze... - befogtam a száját, mielőtt kimondta volna a szót, s vigyorogva nézett rám. - Tudom, hogy te is élvezted. Ezzel a lázadásoddal nem érsz el most semmit.

- Tudod, most úgy meg ütnélek - mondtam mérgesen. 

- Wow, megijedtem - tartotta fel a kezeit, s szemtelen vigyora még mérgesebbé tett. - Gyerünk, üss meg. Éld ki az agresszív hajlamaidat - bokszolt bele a mellkasába, én pedig elfordultam, hogy ott hagyjam Őt, de elkapta a kezem és visszarántott. Nekem pedig lendült a kezem, és az arcán csattant. 

Meglepődve nézett rám, én pedig körülbelül ugyanolyan arckifejezéssel nézhettem rá. 

- Úristen - mondtam. A kezem bizsergett, az arcán pedig kezdett kirajzolódni a tenyerem nyoma. - Sajnálom, nem akartam... - mentegetőztem, de csak Ő csak végig simított az arcán, majd elvigyorodott. 

- Nagyot tudsz ütni. Ezt jó tudni - nevette el magát. Megütöttem Őt! Te jó ég. 

Felpislogtam rá, Ő pedig csodálkozva nézett rám.

- Még sosem ütött meg nő.

- Én... Nem akartalak... - kezdtem, de közbe vágott.

- Kifejezetten jobb érzés, mint mikor egy pasi húz be - viccelődött. Elnevettem magam, kezeimmel átkulcsoltam a nyakát. - Nem fáj a kezed? 

- Nem igazán - vontam vállat. Nevetve átölelt, s a fejem a mellkasába fúrtam. 

- Megérdemeltem... - mormogta, én pedig visszagondoltam az elmúlt pár hónapra, s ahány alkalommal felbosszantott, totálisan egyetértettem vele.

- Igen. 

- Gondoltam - bólintott végül, s elengedett. A tenyerem nyoma ott volt az arcán, végig simítottam rajta, majd nyomtam rá egy puszit. 

Miközben elpakoltam a megvett ruhákat, Sam hívott.
- Szia - szóltam bele a telefonba.

- Szia, Jess - szólt bele Ő is. 

- Mi újság? - kérdeztem. Olyan rég találkoztam már vele. Vagy Harryvel, vagy a munkámmal foglalkoztam. Te jó ég, szörnyű ember vagyok. Elhanyagoltam a legjobb barátnőmet! 

- Semmi különös - mondta, én pedig felvont szemöldökkel néztem magam elé. Semmi különös. Ez az a mondat, amit még sose hallottam tőle. - Vagyis... Megismertem valakit - tette hozzá pár perc csönd után. 

- Kit? 

- Adam a neve és... - kezdett bele a mesélésbe, s a végére kiderült, hogy ez a bizonyos Adam most a barátja, és hogy mennyire szeretik egymást. És... Rájöttem, hogy Sam totál megváltozott. Nem jó irányba, hanem rosszba. - De most le kell tennem. Majd beszélünk, szia - bontotta a vonalat, én pedig hosszan néztem a telefonomra, aztán megráztam a fejem, s miután felnéztem, Harryvel találtam magam szemben. 

- Mi az? 

- Semmi, csak Sam hívott - vontam vállat.

- És...? 

- És aggaszt, hogy nem találkoztam vele már több hete és mint most kiderült, van egy barátja és úgy érzem, hogy megváltozott...

- Értem - bólogatott Harry. - Ne aggódj, biztos minden oké vele.

- Persze, biztos - sóhajtottam fel. 

*

- Figyelj... Matt hívott, hogy nincs-e kedvünk bulizni menni - lépett be a szobába Harry, ahol én épp a "semmihez-sincs-kedvem-hagyjatok-békén" életemet éltem, egy könyvvel a kezemben, az ágyban fekve. Felpillantottam rá, Ő pedig várakozóan nézett rám. 

- Úgy nézek én ki, mint akinek bulizni van kedve? - kérdeztem, Ő pedig elhúzta a száját és úgy nézett továbbra is rám.

- Nem, de attól még elmegyünk - jelentette ki, én pedig morogva néztem vissza a könyvembe. 

- Nem - határozottan mondtam, mire Ő megtorpant az ajtó felé menet. 

- Dehogynem. 

- Nem - vitatkoztam. 

- De igen! 

- Hát menj - legyintettem.

- Jössz te is. 

- Álmodban - mondtam, aztán felsikítottam, ugyanis hirtelen elkapta a lábam és lejjebb húzott az ágyon. Felkönyököltem, Ő pedig a két kezén támaszkodott a két oldalamon, miközben lehajolt hozzám. 

- Ne vitatkozz velem - morogta közel hajolva az arcomhoz. Úgy tűnik nincs hozzá szokva, hogy valaki vitatkozzon vele. Felpislogtam rá, Ő meg vigyorogva nézett le rám. Aztán megszólalt a telefonja. Előhalászta, s a füléhez emelte, miközben még mindig az arcom fürkészte. 

- Cső, Matt. Mondd - szólt bele. - Nem, még nem. De majd mindjárt ráveszem. Persze, megyünk.

- Nem megyünk - szólaltam meg, aztán kikaptam Harry kezéből a telefont. - Milyen buli?

- Tudod, buli... Zene, tánc, pia és a többi.

- Tudom, mi az a buli - forgattam meg a szemeimet. - Muszáj? - kérdeztem.

- Ugyan már, Jess. Ne csináld már. Mikor voltál utoljára bulizni? Amikor Harryvel találkoztál? Annak már hány hónapja? Jössz és kész! 

- Jó, de... 

- Semmi de. Jó lesz. Kérlek.

- Oké - sóhajtottam fel meggyőzve, mire Harry hitetlenkedve pislogott le rám. - Szia, Matt - bontottam a vonalat, aztán visszaraktam Harry zsebébe a telefont.

- Persze, Mattel nem ellenkezel - mondta duzzogva. Aranyosan néztem rá - vagyis próbáltam úgy -, aztán minden ellenkezése ellenére megcsókoltam. 

- Te jó ég, srácok. Mi ez a nagy késés? - kérdezte Matt, mikor oda értünk a buliba. Elpirulva pislogtam másfelé, Harry meg elnevette magát. - Aha, értem - bólintott Matt vigyorogva. Harry elment italért, s én maradtam Mattel, aki konkrétan halálra szekált. 
- Na jó, Matt. Hagyj békén - mondtam mérgesen, amikor meguntam, hogy már vagy hatodjára próbálta elképzelni, hogy mi történt. Mármint Harry és köztem mi történt. Ez beteg. 

Szerencsére Harry megérkezett az italokkal, így engem megmentve Matt abnormális kérdései elől.

- Jössz táncolni? - kérdezte Harry miután megittuk az italokat. 
- Én... 

- Jössz táncolni - jelentette ki, s megragadva a kezem maga után húzott a tömegbe. Persze, megyek táncolni, csak kár, hogy nincs hozzá kedvem, de azért táncolhatunk... Magamban morogtam egy sort választékos káromkodásokkal, aztán mikor megéreztem Harry kezét a derekamon egy pillanat alatt elűződött a rossz kedvem és át vette a helyét valami más. Valami jó. 

A zene ütemére kezdtünk mozogni, Harry keze jó párszor végig vándorolt a testemen, megállapodott itt-ott, aztán tovább haladt...  

Pár kör ital után - Harry ivott, engem csak elrángatott a pulthoz -, egyre felszabadultabbak voltunk - vagy legalább is Harry az volt -, jó, mondjuk én is jól éreztem magam. 

Beletúrtam Harry hajába, Ő pedig háttal fordított magának, s keze előre vándorolt a hasamra. A szívem felgyorsult, mikor a keze lejjebb vándorolt, aztán meghallottam a nevetését a fülemnél. 

- Azt hitted, ugye? - kérdezte, hallottam a hangján, hogy vigyorog. - Nem hagynám, hogy mások is lássák, ahogy elmész - suttogta a fülembe rekedtes hangján. Mocorogtam a gondolatra, Ő meg nevetni kezdett, aztán elkezdett ismét a pult felé húzni.

- Harry, mosdóba kell mennem - mondtam, mire rám pillantott, majd bólintott, s elengedett. A tömegen átvergődve kerestem meg a mosdót, s miután kivártam a körülbelül fél kilométeres sort a vécéig, elvégeztem a dolgom, majd visszaindultam. Aztán, miután visszaértem, rájöttem, hogy addig tartott a jó kedvem...

#25.

Hason fekve nyújtottam ki a lábaim, majd a karjaimat is reggel, aztán magam mellett kezdtem tapogatózni. Harry keze elkapta az enyém, s nyomott rá egy puszit. Csukott szemekkel elmosolyodtam, amikor megéreztem a kezét az arcomon. 

- Jó reggelt, bébi - mormogta azon a reggeli rekedtes, mély hangján. 

- 'Reggelt, Harry - dünnyögtem, még mindig csukott szemekkel. Nagy nehezen kinyitottam őket, s pislogtam párat, mikor az arcával találtam szemben magam. - Mennyi az idő? - kérdeztem. 

- Nos... - nézte meg a telefonját. - 11 óra - jelentette be, mire morogtam egyet, aztán magamra húztam a takarót. 

- Kifárasztottalak? - kérdezte nevetve.

- Nem is kicsit. 

- Máskor is - vigyorodott el, én pedig megforgattam a szemeimet. 

*

Lustán terültem el Harry ágyán, s egy roppant érdekes akció filmet néztünk. Vagyis Ő azt nézte, én meg Őt.

- Most nézd! Most, most, most! - jött lázba egyik percről a másikra, én pedig a tévére kaptam a tekintetem, amiben épp jó pár kocsi robbant fel. 

- Wow - szólaltam meg "enyhe" unalommal a hangomban, mire csúnyán nézett rám. - Roppant... érdekfeszítő volt - bólintottam.

- Azt mondod szar volt? 

- Én nem ezt mondtam... - tiltakoztam. - Képzelődsz - tettem hozzá. 

- Így jár az, aki a múlt héten megnézette velem vagy ötször a Titanicot - vigyorodott el. Jó, mondjuk ez igaz... Nos, én szeretem a Titanicot. Ő kevésbé. Nem értem mi baja vele! Jack és Rose története nagyon romantikus és... Imádom. Jó, mondjuk kicsit túlzás volt ötször megnézni vele együtt, de hát na. Végül is, túlélte. Bár, amikor ötödjére nézte, már velem együtt mondta a szöveget. Merülj el örökre, Jack - tette hozzá a szöveghez, aztán miközben még ment a film, kikapcsolta! Borzalmas. 

- Jó, bevallom túlzás volt... - mondtam zavartan, Ő pedig felnevetett, s bólintott. - De túlélted.

- Szerencsére - tette hozzá, aztán tovább bámulta a tévét.

- Harry, unatkozom - szólaltam meg pár percnyi szenvedés után. 

- Szeretnél valami izgalmasat csinálni? - nézett rám perverz mosollyal az arcán. 

- Ja, körülbelül minden izgalmasabb ennél a filmnél - szólaltam meg a szemeimet forgatva. 

- Ne kritizáld folyton. Ez a kedvenc filmem - mondta sértődötten, aztán kezeit duzzogva összefonta a mellkasán. Izmai a karján egy pillanatra elvonta a figyelmem.

- Te is kritizáltad az én kedvenc filmem - morogtam. 

- Nem értem, hogy tud valakinek a Titanic lenni a kedvence.

- Na, tessék - néztem rá csúnyán, Ő pedig összeszűkített szemekkel nézett rám.

- Hát jó - mondta még mindig duzzogva. 

- Rendben - válaszoltam sértetten, s előre bámultam. Harry a tévét bámultam, én pedig úgy tettem mintha azt bámulnám, amúgy pedig csak simán bambultam a semmibe. Film végénél alig hallhatóan felsóhajtottam, aztán elterültem Harry mellett és lehunytam a szemeimet. Harry kikapcsolta a tévét, aztán lefeküdt vissza mellém. Megéreztem a kezét a derekamon, s közelebb vont magához, én pedig lehunyt szemekkel sóhajtottam fel, s bújtam hozzá. 

- Ugye, tudod, hogy egyébként bírom Rose-t? - kérdezte, mire felnevettem, Ő meg nyomott a homlokomra egy puszit. 

- És Jackkel mi újság? 

- Őt nem - jelentette ki.

- Én igen - mondtam. - Szerintem aranyos - tettem hozzá.

- Hát persze - morogta, én pedig nevetve néztem fel rá. 

- Mi a baj? - kérdeztem vigyorogva. 

- Tudod, Rose szép - mondta, én pedig fancsali képpel bólintottam. - Mi a baj? – pislogott le rám, mikor meglátta az arckifejezésem.

- Jack okos! – kontráztam.

- Rose elbűvölő!

- Mintha találkoztál volna vele – duzzogtam. 

- Rájöttél már, hogy milyen gyerekesek vagyunk? – kérdezte mosollyal az ajkain.

- Totálisan – nevettem el magam.

Hapciztam egyet, mire csúnyán nézett rám. Már azt hittem lefog szidni, amiért ilyet csináltam. 

- Megmondtam, hogy elmegyek érted. Most nem lennél megfázva!

- Az már több mint egy hete volt – mondtam.

- Attól még megfáztál – jelentette ki, én meg fintorogva néztem rá.

- Az én hibám.

- Tudom - bólintott. Na, köszi. Felsóhajtottam, majd visszahelyeztem a fejem a mellkasára. 

*

Zsebkendő tenger körülöttem, az ágyban fekve, három réteg takaró alatt, egy bögre forró teával a kezemben. Totál betegen. 

Körülbelül ilyen volt az elmúlt hét. 

Harry lépett be az ajtón, én pedig épp durván köhögtem, konkrétan azt hittem hogy kiszakad a mellkasom.

- Minden oké? – kérdezte. – Kell valami gyógyszer? 

- Nem – ráztam meg a fejem, aztán ittam egy kortyot. Harry láthatólag elrágódott valamin, aztán megvonta a vállát és befeküdt mellém. 

- Te is beteg leszel – mondtam.

- Túl élem – válaszolt, én meg kifújtam az orrom, aztán Harry mellkasára helyeztem a fejem. 

Hallottam a szíve dobogását, s eszembe jutott, hogy még mindig nem mondta ki azt a bizonyos szót. Egy pillanatra elszomorodtam, aztán rájöttem, hogy ha nem szeretne, akkor valószínűleg nem volna velem. 

- Harry... - kezdtem, de inkább elhallgattam.

- Hmm? 

- Semmi, mindegy - legyintettem. Nem akartam magam megint felzaklatni azzal, hogy nem válaszol. De mi van ha válaszolna? Te jó ég, kezdek meghülyülni.

Ez egy út a szerelemig. És azt hiszem én már beértem a célba, csak Harryt várom. Reménykedem. 

Gondolataim az akkor mondott szavai körül jártak; Ha ismernél... Nem szeretnél. Sőt gyűlölnél. Vajon ezt mire mondta? Miért gyűlölném? Ez hülyeség. Egyébként meg miért nem engedi, hogy megtudjak róla mindent? Mi van a múltjában amiről nem akarja, hogy tudjak? Valószínűleg az, amiért gyűlölnéd, te észlény - szólal meg a tudatalattim. De mi az? 

- Baj van? - kérdezte Harry, ezzel engem kirángatva a gondolataimból. Észrevettem, hogy a pólóját kezdtem szorongatni, szóval elengedtem Őt, s megráztam a fejem. 

- Nincs - füllentettem. Utálok sötétben tapogatózni. Miért nem avat be a dolgaiba? Faggassam ki? Tuti összevesznénk. 

- De van valami - erősködött, én pedig megráztam a fejem. 

- Csak fáradt vagyok - füllentettem ismét, Ő meg bólintott, de lerítt róla, hogy egyáltalán nem hisz nekem. 

Lehunytam a szemeimet, s miközben Harry az ujjaimmal babrált, sóhajtva bújtam még közelebb hozzá, s megpróbáltam aludni. Bár, ez bedugult orral, széthasadó fejjel nem igazán akart sikerülni. Végül Harry egyenletes szuszogását hallgatva elnyomott az álom. 

*

- Te jó ég, Jessica. Haladj már - szólt be Harry a próbafülkébe, én pedig sietve magamra kaptam a ruhát, amit bevittem magammal. Ismét egészségesen, semmiféle "kiszakad-a-mellkasom-mindjárt-meghalok" köhögés nélkül. 

Úgy gondoltam, hogy kellene vennem pár ruhát, s mivel Sam nem ért rá, így Harryt kellett elrángatnom. Idegesen álldogált a próbafülke előtt, én pedig bent szöszmötöltem a ruhámmal. - Jessica! - szólt be ismét, én pedig kitártam az ajtót és kiléptem rajta. Harry végig nézett rajtam, aztán az arcán elterült egy hatalmas mosoly, én pedig kérdőn néztem rá. - Alig várom, hogy letéphessem rólad - mondta totál természetesen, és nem, nem halkan, hanem hangosan. 

- Harry - sziszegtem, ugyanis páran ránk pillantottak - kaptam pár féltékeny pillantást -, Ő pedig szórakozottan nézett rám és élvezte, hogy zavarba hozhat. 

- Ezt a ruhát megvesszük - jelentette ki.

- Oké, akkor én most leveszem - mondtam zavartan, Ő pedig nevetve nézett rám.

- Segítsek?

- Nem kell - feleltem duzzogva, ugyanis elegem volt abból, hogy mindig zavarba hoz. 

- Pedig segítek - nézett körbe gyorsan, aztán szinte belökött a próbafülkébe, s miután bejött Ő is, bezárta az ajtót. 

- Har... - kezdtem volna, de ajkaival letámadta az enyéimet, ezzel engem elhallgattatva. 

:))

Boldooooog szülinapooot Harrynek:3333♥♥♥ ((Khm... A leendő férjemnek...:$:D:D))