Heeey.:)

Hiiii darliiing's.xxxx:))
So, mint említettem új blogot fogok kezdeni, ami meglepő módon Harrys lesz ismét. 
Mármint, Harryre még az elején amolyan mellékszereplőként lehet tekinteni, ha úgy nézzük.
Még nincs fent rész, de nem sokára fel rakom az elsőt!:)
Remélem tetszeni foog!:)))
És a link: http://kotelekharrys.blogspot.hu/ :)) 
xxx.

Epilógus.

*5 évvel később*

- Mikor láthatom apát? - kiáltotta Louis, majd a földhöz püfölte a játékát.

- Gyerünk, Loui. Légy jó kisfiú, mint ahogy eddig is az voltál, és játssz szépen. Már csak pár óra, bírjuk ki. Aztán mind a ketten szét szeretgethetjük Őt, megígérem - simítottam meg a fejét.
- Tuti? - nézett fel rám hatalmas zöldes barnás szemeivel, amik tele voltak könnyekkel. Meghasadt a szívem, miközben lehajoltam hozzá és felvettem a karjaimba.
- 100 százalék - nyomtam egy puszit a homlokára.
- Matt! - kiáltotta lelkesen a keresztapjának, mikor meglátta, hogy kilép be a bejáratin. Leraktam Őt, s szinte azonnal odaszaladt hozzá és karjaiba vetette magát.
- Louis. Mi a pálya?
- Semmi. Játszol velem?
- Igen, játszok - borzolta össze a haját Matt, majd lerakta Őt és felém fordult. Louis csalódottan nézett rá. - Előtte váltok pár szót az anyukáddal, addig is pakold ki a játékokat, oké? - hajolt le hozzá, mire hevesen bólogatni kezdett, s elszaladt. Matt felegyenesedett, majd felém lépett és hatalmas karjaival körbeölelt. - Szia - mormogta.
- Szia - mosolyogtam fel rá.
- Hogy vagy? - kérdezte.
- Hogy lennék? Ma engedik ki Harryt.
- Tudok róla. Ezért kérdeztem, hogy hogy vagy - forgatta meg a szemeit. 
- Jól - feleltem kurtán. - És te? 
- Soha jobban - bólintott. - Mit terveztek? - kérdezte.
- Mármint?
- Harryvel.
- Ja, hát... Elmegyünk innen - vontam vállat. - És jössz te is.
- Tessék? - dülledt ki a szeme, mikor meghallotta, mit mondtam.
- Bizony. Mivel mindkettőnknek te vagy a legjobb barátja és egyikünk sem hajlandó itt hagyni téged, úgy döntöttünk, hogy jössz velünk.
- Komolyan beszélsz? Vagy csak szívatsz? 
- Miért szívatnálak?
- Te jó ég - nevetett fel, aztán hirtelen megölelt és egy csontropogtató ölelésben részesített.
- Talán ott szerencséd lesz a lányokkal - tettem hozzá "kedvesen".
- Ez csúnya volt.
- Tudom, bocsi - vontam vállat. - Viszont most vár egy kis játék. Menj szépen és játssz. Nem sokára csatlakozok én is - paskolgattam meg az arcát.
- Ne anyáskodj felettem. 
- Bocsi - vigyorogtam fel rá. Kikerült engem, majd a nappaliba ment, ahol körülbelül mindent játék borított. 
Minél közelebb ért a mutató ahhoz a bizonyos időhöz, én annál idegesebb voltam. Egyik helyről a másikra mentem, nem bírtam egy helyben maradni.

- Lenyugodnál? - nézett fel rám Matt, amikor épp megálltam mellettük egy pillanatra.
- Miért?
- Azért, mert már vagy 10 kilométert lejártál egyhuzamban!
- Bocsánat, ideges vagyok - emeltem fel a kezeimet, és újból járkálni kezdtem.
- Vettük észre - morogta, majd mivel Louis megrángatta a karját, odafordult a fiamhoz. Én meg tovább köröztem a házban. Fellépkedtem a lépcsőn, majd bementem a szobába, ahol körülbelül semmi sem változott az elmúlt pár év alatt. Ránéztem az órára ami 11:34-et mutatott. Még 4 óra. 
Hangos kiáltás szakította meg a merengésem. Louis sikítozni kezdett, én pedig megindultam kifelé. 
- Semmi gond, Jessica - kiáltotta Matt. - Minden oké, nem kell lejönnöd.
- Biztos? - kérdeztem riadtan, fogalmam sem volt, miért ordítozik Louis.
- Ja, tuti. Minden rendben, pihenj egy kicsit, oké? - pislogott fel rám a lépcső aljáról, mire kétkedve megfordultam és elindultam vissza a szobába. Bíztam Mattban, úgyhogy nyugodt lélekkel nyújtóztam el az ágyon.
Alig csuktam le a szemem, amikor nyitódott az ajtó és halk lépteket hallottam. Úgy tettem mint aki alszik - bár ilyen gyorsan képtelenség elaludni -, úgyhogy látványosan elterültem és hangosan szuszogtam. Pocsék alakítás.
- Még mindig borzalmas színész vagy, ugye tudod? De azért vicces, ahogy itt elterülsz - nevetett rekedten az illető. Meglódult a szívem a mellkasomban, s szinte azonnal kipattantak a szemeim. Hatalmas vigyorral az arcán nézett rám, mikor felugrottam és megrohamoztam Őt. - Szia, bébi - mormogta a nyakamba. A dereka köré kulcsoltam a lábaimat, megeredtek a könnyeim. - Hiányoztam? - keze a hátamon járt fel-alá, arcát nyakamba temette.
- Nem igazán.
- Látom - felemelte a fejét, majd letörölte a könnyeimet, s ajkait enyémekre nyomta. 5 év után - ami valljuk be elég hosszú idő -, végre normálisan megcsókolhattam Őt.

*

- Készen állsz? - nyitott be az ajtón Harry, nyomában Louis-val, aki odaszaladt hozzám és körbeölelte a lábaimat. Körbenéztem az üres szobában, miközben Loui hajával babráltam.

- Azt hiszem - sóhajtottam fel. Éreztem magamon a fürkésző pillantásait, majd lehajolt és valamit súgott Louis fülébe, akinek felcsillant a szeme és kiszaladt a szobából. - Mit mondtál neki? 

- Csak megemlítettem neki Mattet, aki lent van a nappaliban. Tudod, hogy odáig van a keresztapjáért - vont vállat, majd körbeölelte a derekamat. - Mi a baj? - kérdezte. - Nem akarsz menni?

- De igen! - vágtam rá.

- Akkor?

- Olyan fura lesz máshol.

- Tudom - mosolygott, miközben leült az ágyra és az ölébe húzott, s összekulcsolta a kezeinket. - De együtt leszünk.
- Együtt?
- Örökké, bébi.

VÉGE

______________________________________________________________

Hiiiiiiii.xxx

So, ez lett volna a befejezés. Tudom, nem a legjobb... De melyik rész lett az?:DDDD

Btw, köszönöm szépen mindenkinek a támogatást, a véleményeket, meg úgy mindent:):D Szeretlek benneteket!<3
(Külön köszönöm neked Cintii. Imádlak!:D<3) 
Nem sokára új blogom nyílik, szóóóval majd jelentkezem:)) Addig is byeee.xxx

#2.évad - 8.rész

Az lesz, mert az akar lenni. Mert nem akar olyan lenni, mint amilyen James volt. 

*

- Ne mondd, hogy megint elcseszted! - nevettem Matten, aki épp mesélt egy lányról. Megvonta a vállát és szomorúan nézett ránk. - Hát ezt nem hiszem el - ráztam meg a fejem kuncogva.
- Köztudott, hogy nem tudsz csajozni - mondta Harry nevetve, miközben állát a vállamon pihentette és átölelte a derekam.
- De ne már! Olyan izék vagytok - sértődött meg, s karjait összefonta a mellkasán. - Oké, szerintetek... Mi bennem a rossz? - kérdezte.
- Mi? - röhögött Harry, mire hasba könyököltem. Legyen már egy kicsit együtt érzőbb! Jó, mondjuk én is kinevettem Őt, de...
- Hát, szerintem kifejezetten jól nézel ki - ráncoltam a szemöldököm.
- Jessica! - hitetlenkedett Harry.
- Na, köszönöm - csillant fel Matt szeme, majd rám vigyorgott. 
- Most meg mi van? - kérdeztem Harryt szórakozottan. - Valljuk be a kék szem, plusz fekete haj nyerő lehet a lányoknál. Nem értem mi a gond veled, Matt.
- Hát ez... - kezdte volna Harry.
- Viszont nekem a barna haj, zöld szem jön be - vetettem közbe. - Visszatérve hozzád, Matt... - kezdtem bele. - Oké, játsszuk el a szituációt - bólintottam határozottan, s kibontakoztam Harry karjaiból. - Én vagyok a csaj...
- Eszem meg áll! Szó sem lehet róla - kiáltotta Harry. 
- Harry, a te gyerekedet fogom megszülni alig 4 hónap múlva, szóval szerintem nincs okod féltékenykedni! - rivalltam rá, s Matthez fordultam, aki zavartan álldogált a nappalink közepén. - Szóval, buli van... És felakarsz szedni. Mit teszel?
- Fogdoslak - vágta rá rögtön, Harry pedig felmordult a háttérben.
- Hozzá ne merj érni!
- Én pedig ha normális lány vagyok, akkor arcon csaplak - bólintottam. - Na, itt kezdődnek a problémák, ugye? - kérdeztem közel hajolva hozzá, mire bólogatni kezdett. - Esélytelen vagy, ha ezt csinálod! Ismerkedni kell. Például...
- Ti sem valami normális úton ismerkedtetek meg! - jegyezte meg. Nyitottam a számat, hogy válaszoljak, aztán találkozott a tekintetem Harryével. 
- Szerintem tök normális volt... - motyogtam zavartan.
- Szerintem is! - vigyorgott Harry.
- Na, azért annyira nem - mondta Matt.
- Jó, kissé fura volt, de...
- Jó volt.
- Pontosan - bólintottam Harry felé, aki mosolyogva nézett rám. 
- Szerintetek az jó, ha az éjszaka közepén találkoztok?
- Neki mentem. Fura volt - vontam vállat.
- Félt tőlem. Vicces volt.
- Azért mert egy állat voltál és fenyegettél a... A dolgaiddal - legyintettem, aztán Matt felé fordultam, hogy ismét rá koncentráljak. - Szóval...
- Állandóan elpirultál - merengett el.
- Mert állandóan zavarba hoztál! - vágtam csípőre a kezeimet. - Amit utáltam - tettem hozzá.
- Én szerettem. Most is zavarba tudnálak hozni - vigyorgott önfeledten.
- De nem kell! - csattantam fel bosszúsan. Védekezően felemelte a kezeit, majd lassan odajött hozzám és óvatosan megölelt. Mattnek időközben megszólalt a telefonja, úgyhogy Ő elvonult, aztán pár perccel később visszatért.
- Bocs, fiatalok, de el kell mennem - lóbálta meg a telefonját. - Majd folytatjuk, Jess - vigyorgott rám.
- Még mit nem - morogta Harry, hogy csak én halljam, majd Ő is elköszönt Mattől, aki már a bejáratinál járt.

*

- Annyira örülök, hogy fiú lesz! - lelkesen esett be Harry az ajtón utánam, majd magához húzott és szorosan megölelt. - Mármint egy kislánynak is örültem volna, csak tudod... - tette hozzá.

- Tudom, Harry - vigyorogtam fel rá. Nyomott egy puszit a homlokomra, majd keze megállapodott a derekamon. - Elmegyek tusolni, addig...

- Tévézek - indultam meg a nappali felé.

- Vagy jöhetsz velem is - vetette fel az ötletét.

- Menj - mutattam a lépcső felé, mire nevetve megrázta a fejét és felszaladt a lépcsőn. 

Elhelyezkedtem a kanapén, majd bekapcsoltam a tévét. Értelmetlennél értelmetlenebb műsorok mentek benne, de megállapodtam egy főzőműsornál - talán tanulnom kellene tőle valamit... - majd sóhajtva elnyújtóztam a kanapén.

Alig fél óra múlva Harry lejött a lépcsőn és levágta magát mellém.

- Ennél unalmasabb műsort nem találtál volna? - kérdezte a távirányítóért nyúlva.

- Úgyis meg kell tanulnom főzni - vontam vállat.

- Tudsz te, ha akarsz - vigyorgott, aztán kezét átvetette a vállamon és a mellkasára vont. Talált valami vígjáték sorozatot, ami engem nem igazán kötött le, viszont élvezet volt hallani a nevetését.

- Mit... - kezdte volna, ám csengettek, úgyhogy kénytelen volt felállni. - Vársz valakit?

- Nem igazán - ráztam meg a fejem.

- Mi az, hogy nem igazán?

- Az, hogy nem - mondtam, majd beelőzve Őt az ajtóhoz léptem és kinyitottam azt. Lesújtva néztem a két rendőrre az ajtó előtt. Szívem a torkomba ugrott, pedig nem tettem semmit. Én nem.

- Segíthetek? - kérdeztem idegesen.

- Harry Styles...

- Igen? - hallottam meg Harry hangját a hátam mögül, és nyugtatóan simított végig a hátamon. Mintha azt akarta volna sugallni, hogy semmi gond.

- Múltban elkövetett bűncselekményért letartóztatjuk - az egyik elővett egy bilincset valahonnan, míg én sokkolva álltam ott. Hogy történt mindez ilyen gyorsan?

- Tessék?

- Jogában áll hallgatni... - kezdte a tipikus rendőr szöveget, majd beljebb lépett és elkapta Harry karját.  

- Ez biztos valami félreértés... - kezdtem volna, ám amikor megláttam Harry beletörődő képét elhallgattam.

- Ön Jessica Harris?

- Igen.

- Az ön szüleit gyilkolták meg?

- Igen - bólintottam megsemmisülten.

- Akkor nem félreértés. Voltaképpen nem értem, hogy tudott a szüleinek a gyilkosával összeállni... - kirángatta Harryt az ajtón, s egy szót se tudtam szólni a gombóctól a torkomban.

- Várjon! - kiáltotta Harry, aztán kitépte magát a rendőr szorításából és visszajött hozzám.

- Nem vihetnek el - elöntött a pánik, s megeredtek a könnyeim. - Kibaszottul nem vihetnek el - ráztam a fejem hevesen.

- Shh, bébi. Minden rendben.

- Hogy mondhatsz ilyet? - kiáltottam dühösen. - Most fognak lecsukni! 3 hónap és megszületik a gyerekünk! - ordítottam kiborulva.

- Ne kiabálj - csitított. Vettem pár mély levegőt, s felnéztem rá. - Kiszabadulok és elmegyünk innen messzire - száját a homlokomhoz nyomta és ott is tartotta.

- Egyáltalán kitől tudták meg? - sírtam.

- Fogalmam sincs, de ha megtudom, nem ússza meg szárazon, az biztos - dünnyögte, majd kezét a hasamra simította. - Addig is Ő veled lesz - mormogta. 

- Jól van, nagyfiú. Ideje indulni - rántott egyet Harryn az egyik, mire Harry felmordult, s száját az enyémre tapasztotta.

- Látlak később - mondta, aztán hagyta, hogy elrángassák tőlem és betuszkolják egy rendőrautóba. 

Sírva törtem be a lakásba, majd előkapartam a telefonom és kétségbeesetten tárcsáztam Mattet.

- Igen? - szólt bele. Felzokogtam, mielőtt a szám elé kaptam volna a kezem. - Jessica? Mi a baj? - kérdezte aggódva.

- Börtönbe fogják zárni - nyögtem ki, mielőtt egy újabb zokogási hullám tört volna rám.

______________________________________________________________

Hiiiiii.xx Ez lett volna az utolsó előtti rész, ami hát... Mindegy:D 

Az epilógus következik, amit nem tervezek hosszúra - nem mintha az eddigi részek olyan hosszúak lettek volna:D Sajnálom, hogy csak ennyi lett a második évad, én sem így terveztem, de ... Így jött ki ez az egész. 

Nya, ennyi lett volna így a végére.xxx