#10.

- Matt! - hallottam meg Harry hangját. 

- Itt vagyunk, haver - kiabált ki Matt, s az ajtóban megjelent Harry. 

Oda sétált hozzám, majd két kezét a derekamra rakta. 

- Na? Milyen voltam? - kérdezte vigyorogva.

- Csodálatos. Már amennyit láttam ebből az egészből - mosolyogtam fel rá. - Izzadsz - állapítottam meg. 

- És? Izzadtan nem nyúlhatok hozzád? - vonta fel a szemöldökét.

- Én ilyet nem mondtam, csak megállítottam, hogy izzadsz! - kezdtem vitatkozni. 

- Nos, majd nemsokára együtt izzadunk - mormogta, én pedig elpirultam. 

- Khm... - köszörülte meg a torkát Matt, mire felé fordultunk mind a ketten. - Ezt ne itt beszéljétek már meg! Szegény egyednek... - mutatott magára. - ...nincs barátnője! - háborodott fel.

- Nem a mi hibánk - nevetett Harry, s visszafordult hozzám, hogy megcsókoljon. - Gyerünk haza - mormogta, majd összekulcsolta ujjainkat. Rámosolyogtam Mattre, aki csak a szemét forgatta, de végül kedvesen visszamosolygott. Harry megszorította a kezem, aztán rám nézett, utána pedig Mattre. - Mivel beszélted tele a fejét? - kérdezte. 

- Én? Mivel beszéltem volna tele? - emelte fel a kezeit. Elmosolyodtam, Ő pedig rám kacsintott. 

- Oké, gyerünk - sóhajtott fel Harry. - Kösz mindent, Matt - mormogta neki, mire bólintott egyet és kiment a helységből. 

- Nem fáj? - húztam végig ujjaimat oldalán. A szobájában voltunk, Ő az ágyon ült félmeztelenül, én pedig mögötte térdeltem. 

- Nem fájna, ha nem húzgálnád rajta az ujjaid - vigyorodott el. 

- Bocsi - kaptam el a kezem, mire felnevetett és hátra hajtotta a fejét. - Mit akarsz? - vontam fel a szemöldököm.

- Egy csókot - mormogta és lecsukta szemeit. Elmosolyodtam, majd megpusziltam a száját és visszaültem a lábamra. - Hát ezzel nem elégszem meg - mormolta, és hirtelen felállt, megfordult, majd engem hátra döntött és rám feküdt. Egy aprót sikítottam meglepetésemben, majd felnevettem, és vigyorogva túrtam bele a hajába. - Aranyos vagy - harapott bele ajkába, mire elpirultam. - És megint elpirultál - kuncogott, s kezét a derekamra helyezte. Játékosan beleütöttem a karjába, miközben Ő nevetett. Aztán kezem az arcához vezettem és végig simítottam rajta. Ujjaim végig húztam a hegen, ami a szemöldökénél volt, s már egyikünk sem nevetett. Smaragd zöld szemeivel engem kémlelt, miközben én az arca minden centiméterét megnéztem. Végig simítottam ajkain, amik aztán elnyíltak egymástól és élesen beszívta a levegőt. Kezemet tarkójára vezettem, majd szemeibe nézve húztam Őt le magamhoz egy csókra. 

- Megakarlak ismerni - motyogtam a szájába. 

- Már ismered egy részem - lehelte.

- De én mindent tudni akarok rólad! 

- Idővel mindent fogsz tudni rólam - dünnyögte, és ismét megcsókolt. 

- Ezt mondtad egy hete a kocsiban is - mormogtam. 

- Jess, még csak nemrég találkoztunk - mondta, és ledőlt mellém. 

- Tudom, de...

- Én... Velem még sosem volt ilyen. Nem volt még barátnőm. Nem ismerkedtem úgy igazán meg még senkivel sem... 

- Értem - mormogtam, és odafordultam hozzá, majd megöleltem. A hajamat simogatta, miközben én a mellkasán babráltam. 

- Nem mondtad, hogy Edward a középső neved! - mondtam hirtelen.

- Nem kérdezted - vont vállat. - De miért? 

- Nem tudom, csak úgy - mormogtam. - Mindig is Edward nevet akartam a leendő gyerekemnek - haraptam bele az ajkamba. 

- Edward Styles - mormogta szórakozottan, de éreztem, hogy ideges a téma miatt. - Ott még nem tartunk, bébi - motyogta a hajamba. 

- Tudom, csak említettem - dünnyögtem. 

- Neked mi a középső neved? - kérdezte.

- Rose - válaszoltam mosolyogva. 

- Értem - bólintott. 

- Így hívták anyukámat is. Mármint Rosenak - mormoltam, Ő pedig a hátamat simogatta. - Annyira... Hiányzik.

- Elhiszem - dünnyögte, majd belepuszilt a hajamba. 

- Apámnak Matt volt a neve. Matt Harris - mosolyodtam el, és eszembe jutott Harry barátja. Szerintem Matt az egyetlen ember, aki ismeri Harryt. Mármint, aki tud róla mindent. Amolyan gyerekkori barát lehet. 

- Jut eszembe. Matt. Mit mondott neked? - kérdezte halkan.

- Semmi különöset - vontam vállat. 

- Jessica! 

- Mi van? Tényleg nem mondott semmi érdekeset, Harry! - zártam le részemről az ügyet, de Ő tovább makacskodott.

- De mondott valamit! Tudni akarom, hogy mit! 

- Istenem. Te és a makacsságod nem ismer határokat - morogtam. 

- Ez van, bébi. Szóval? 

- Azt mondta kedvelsz engem - vontam vállat, és beleharaptam az ajkaimba. 

- Ez igaz - bólintott vigyorogva. 

- És hogy jó ember vagy - mondtam halkan.

- Hát ezzel nem értek egyet, de mindegy... - morogta, én pedig felsóhajtottam.

- Meg hogy nem volt még barátnőd, de ezt eddig is tudtam...

- Mást nem mondott? - kérdezte.

- Annyit még, hogy néha agresszív vagy és elveszted a fejed, de egy idő után megtudom, hogyan kell lenyugtatnom téged - morogtam.

- Neked sehogy! - vágta rá. - A közelembe se gyere, amikor... Amikor elvesztem a fejem.

- Azt majd én tudom, hogy mikor megyek a közeledbe és mikor nem! - vitatkoztam. 

- Jessica! Ne vitatkozz, csak egyszerűen hallgass rám! Amikor én elvesztem a fejem, akkor én... Nem is tudom. Olyankor nem tudnám magam visszafogni, és kitudja mit csinálnék veled... Én nem akarom, hogy bántódásod essen - nézett le rám komolyan. 

- Oké, értem - bólintottam. 

- Remélem is - mormogta. 

_____________________________________________________________________________

Hiii.xx 

Új réész. Remélem tetszett:3xx 

BTW mindenkiiinek Boldog Újévet!:DDD<3 

#9.

- Hát, majd megismerlek - leheltem. Ez volt a végszó, ugyanis ajkait enyémekre tapasztotta és lágyan megcsókolt... 

Telefonja hangja zavart meg minket, úgyhogy bosszúsan lemászott rólam, majd elfintorodott és a füléhez emelte a készüléket. 

- Helló, Matt - szólt bele. - Mi van? - kérdezte, s hümmögött párat. - Most? Ne már... - morogta. - Jó, akkor... Jól van, ott leszek, nem kell kiabálni! Oké, akkor megyünk... Igen, megyünk. Én és a... - nézett rám és beleharapott az ajkába, látszólag gondolkodott. - ...a barátnőm. Haha. Vicces vagy - forgatta meg a szemeit. - Mikorra...? Oké, ott leszünk. Tudom, és szerintem melletted fog állni - nézett ismét rám, innen tudtam, hogy rólam van szó. - Jó, na helló - és lerakta. Tekintetem láttán oda jött hozzám, s mellém feküdt. - Lesz egy bokszmeccsem, 3 óra múlva. Azt akarom, hogy te is ott legyél... 

- Én, mint barátnőd?! - vontam fel a szemöldököm, és próbáltam nem elmosolyodni. 

- Pontosan, bébi - vigyorgott, miközben ismét fölém mászott. - Mint a barátnőm. Barátnő... - mintha kóstolgatta volna a szót. Érthető, eddig még sose volt rendes barátnője. 

- De haza kell mennem... - motyogtam, Ő pedig az ajkait lebiggyesztette.

- Nem kell! Nem dolgozol ma... Se holnap. Tudtommal. 

- De Sam... 

- Ráér az, hogy kibeszéljetek - forgatta meg a szemeit, én pedig kuncogva oldalba böktem.

- Szóval...? - kérdezte. 

- Nem tudom - haraptam bele az ajkaimba. A következő percben elkezdett csikizni. 

- Maradsz? - kérdezte vigyorogva, én pedig sikítottam. 

- Basszus, Harry! - visítottam, és az oldalamhoz nyúltam, de egyik kezével lefogta mind a két kezem. - Oké, oké. Maradok! Csak fejezd be! - sipákoltam, Ő pedig arcába hulló tincsei közül nézett le rám.

- Holnapig.

- De nincs ruhám.

- Majd én adok - mosolyodott el. - Ne keresd a kifogásokat, bébi - simított végig az arcomon én pedig elpirultam. - Elpirulsz attól, hogy végig simítok az arcodon, de az előbb, még csak zavarban sem voltál. 

- Elfelejtettem zavarba jönni - mormogtam.

- Kíváncsi vagyok, mi lesz majd ha...

- Na jó, Harry. Ne zaklass ezzel a témával - mondtam, mire felnevetett. - Most pedig engedj - raktam kezeimet a mellkasára. 

- Miért? 

- Mert bepisilek - mosolyogtam rá. - Engedj Harry, vagy az ágyadba fogok pisilni... - morogtam, mire gyorsan lemászott rólam és elterült mellettem. 

- Szaladj - vigyorodott el, én pedig kiugrottam az ágyból, és a hátam mögött hagytam a röhögő Harryt. Miután elvégeztem a dolgomat, visszamentem a szobába, ahol Harry épp... Öltözött. Háttal állt nekem, úgyhogy nem vette észre amikor megtorpantam mögötte. Néztem, ahogy hátán megfeszülnek az izmok. Karjain a tetoválásokat addig észre sem vettem, szóval azokat is megbabonázva bámultam. Beleharaptam az ajkamba, amikor megláttam a hátán egy nagyobb heget. Mintha... Mintha valami éles tárgyat végig húztak volna a hátán, és annak a helye lenne. Talán egy kést... Mi lehet az? Hirtelen égető vágyat éreztem az iránt, hogy megérintsem a hátán lévő sebet. Odalépkedtem, és megálltam mögötte. Kezem elindult a háta felé, de amint hozzáértem a sebhez, Ő megfordult és elkapta a kezem.

- Ne - rázta meg a fejét. - Ne csináld! - motyogta, miközben kezemet szorongatta. 

- Miért? - kérdeztem halkan.

- Mert azt mondtam, hogy ne csináld! - kiabált rám, és emelte volna a kezét. Pislogtam párat, hogy visszanyeljem a könnyeimet. Meg akart ütni. Szemeiben aggódást véltem felfedezni, majd elengedte a kezem és beletúrt hajába. 

- Sajnálom - suttogtam. 

- Basszus, Jess. Erről beszéltem - nyögött fel, miközben leült az ágyra. - Majdnem megütöttelek - hangja halk volt, miközben beszélt. Nem szólaltam meg, csak a könnyeimmel küszködtem. Ne merj sírj! Felnézett rám, én pedig még mindig csak egy helyben álltam. - Félsz tőlem, ugye? - állt fel vissza, majd elém lépett. Előre néztem, így csak az egyre mozgó mellkasát láttam. - Sajnálom... É-én... Nem tudom... Csak hagyd azt a heget... Majd ha összeszedtem magam, talán beszélek róla, de az nem most lesz - mormogta, majd állam alá nyúlt és felemelte a fejem. - Sajnálom - motyogta halkan, majd óvatosan megölelt. - El kellene indulni - mormogta pár perc múlva. - Velem jössz, vagy hazavigyelek? Mert megértem, ha nem akarsz... - kezdte magyarázni, de átkulcsoltam a nyakát és megcsókoltam. 

- Fogd be. Megyek veled - mormogtam a szájába, mire elmosolyodott, megragadta a kezem és maga után vont.

*

Nem igazán láttam sokat a meccsből. Igazából csak annyit, hogy Harry leteríti az ellenfelét. Aztán már csak a kiabálást hallottam. 

- Ki áll nyerésre? - kiabáltam Mattnek, amikor már végképp elvesztettem a fonalat. Matt egy magas, fekete hajú, kék szemű srác volt, aki olyan 25 éves lehetett. Talán... 

- Ez nem kérdés - vigyorgott le rám. - Harry - kiabálta, majd felmutatta a hüvelykujját. Elvigyorodtam, de azért mégis ideges voltam. Egyik lábamról a másikról ugráltam,

 aztán felfelé is, és valamennyit láttam abból, ahogy Harry behúzott egyet a pasasnak, aki elterült a földön. - És a nyertes... Harold Edward Styles! - kiabálta Matt, Harry pedig elvigyorodott és lepacsizott pár emberrel. Edward? Oké, erről nem is tudtam! - Gyere velem. Nem sokára jön Harry is, csak nagy itt a tömeg, és az orromra kötötte, hogy ha nem vigyázok rád, akkor engem fog kinyírni - fogta meg a karom, majd maga után húzott egy kisebb szoba féleségbe. - Kedvel téged... - mondta halkan Matt. - Még sose volt barátnője, úgyhogy szerintem neki is újdonság amit érez irántad... De határozottan boldog most. Látom rajta - vigyorodott el a beszéde végére. - Igaz, volt pár hülyesége az életben, amit elkövetett, de... Harry jó ember. Sosem tudna téged bántani, akárhogy is... Izé, emelt rád kezet...

- Elmondta? - kérdeztem. 

- El - bólintott. - Harry néha egy kissé... Agresszív. És elveszti a fejét. De idővel rájössz hogyan kell lenyugtatni - mosolyodott el. 

- Matt! - hallottam meg Harry hangját. 

- Itt vagyunk, haver - kiabált ki Matt, s az ajtóban megjelent Harry.

______________________________________________________________________________

Hii.xx Itt volt/van az új rész:D Remélem tetszett:) Komizz and pipálj:D<3

Nyaaaa. So Ő lenne itt Matt ... - Igazából is Matt. Matt Bomer.*-*<3 

Legalább is én így képzelem el Őt:)) 

#8.

Hiiii.xxx:D

Új rééész.:) 

Egy kis +18-as résszel. (Igaz, még én se vagyok annyi, de semmi gond:DDDD) 

Nyaaaa, szóval... Az ilyen perverz részeket, amik majd lesznek

NEM TAPASZTALATBÓL ÍROM. Csak gondoltam szólok, hogy félreértés ne legyen:D 

Remélem azért tetszeni fog:)xx. 

- Úgy se tennéd meg, mert velem akarsz maradni - kacsintott rám. 

Hason feküdtem, Ő pedig nekidőlt az ágytámlának, és úgy nézte a filmet. Épp nevettem valamin, amikor a kezét a lábamra helyezte. Egyre feljebb vezette, mire mocorogni kezdtem.

- Khm... Harry - mormogtam.

- Nem csinálok semmit, Jess - dünnyögte. Amikor rájöttem, hogy tényleg nem csinál semmit, csak simogatja a lábam, egy fokkal nyugodtabb lettem, de még mindig zavarban voltam. Nem tudtam figyelni a filmre, csak Harry érintésére, amitől jóleső borzongás futott végig a testemen. Az a vonzódás ahányszor csak vele voltam, mindig ott volt köztünk, ahogy akkor is. Szerettem volna az ölébe ülni és megcsókolni, miközben a hajába túrok... De féltem tőle. Akárhogy is bizonygatom ennek az ellentétét, mindig rájövök, hogy nem az igaz. Olyan fura Harry. Egy másodperc alatt megtud változni. Viccelődősből, mérges lesz, mérgesből, perverz... Titokzatos. Ezt nem szeretem. Így hogy tudnék valaha is megbízni benne? Gondolatmenetemből a telefonom egyre erősödő csengőhangja rángatott ki. Sóhajtva előkapartam, majd a fülemhez emeltem.

- Hol a picsában vagy? - szólt bele Sam.

- Miért? - ráncoltam össze a szemöldököm, miközben próbáltam figyelmen kívül hagyni Harry kezét a fenekemnél. 

- Mert elmentem hozzád, de nem nyitottál ajtót! Szóval? És ne merj hazudni! - morogta mérgesen. Harry egyik ujját az elég rövid nadrágom szára alá vezette, én pedig hátra fordultam hozzá és megráztam a fejem. Persze semmit sem ért, ugyanis folytatta amit csinált... - Jessica!

- Uhm... Harrynél vagyok - mondtam, s szabad kezemmel hátra nyúltam és elkaptam Harry csuklóját. 

- Az ki? És én miért nem tudok róla, hogy van egy pasi az életedben? - vont kérdőre. Upsz, elfelejtettem volna említeni neki? Minden bizonnyal...

- Harry... Nos, belebotlottam, amikor jöttem haza a buliból - mormogtam, és felültem, Harry pedig lebiggyesztette a száját. 

- Az már vagy 3 hete volt! - sipákolt, én pedig lehunytam a szemem, ugyanis Harry puszilgatni kezdte a nyakam. 

- Sajnálom. Kiment a fejemből - dünnyögtem.

- Hogy mehetett ki a fejedből, amikor... Jó, mindegy. Megbocsájtom. Mit csináltok? - kérdezte kíváncsian, mire Harry előrecsúsztatta a kezét a hasamon. 

- Épp... Filmet nézünk - motyogtam, Harry pedig kuncogni kezdett és kezét a nadrágomhoz vezette. Rácsaptam, mire Ő elkapta szabad kezem, a másik kezét pedig a nadrágom alá rakta. Basszus!

- És mit néztek? - hát persze, hogy nem hisz nekem... Harry mögöttem ült, és nem engedte el a kezem. A sajátját a bugyimhoz vezette és ujjaival végigsimított ott. Felsóhajtottam, mire belemosolygott a nyakamba. - Jess?! 

- Izé... Valami vígjátékot - mormogtam.

- Miért sóhajtozol? - kérdezte. 

- Mert olyan... Uhm... Szerelmes jelenet van a filmben... - hazudtam, bár nem valami jól. Harry válla rázkódott, ebből következtettem, hogy nevet. Ujjaival arrébb tolta a bugyim szélét, majd megérintett. - Oké, mennem kell. Szia, szeretlek - raktam le gyorsan a telefont. - Bazd ki, Harry - motyogtam és megfogtam a karját. 

- Hmm... - mormogta a nyakamba, majd ujjaival körözni kezdett. Felnyögtem, és a karját szorongattam. - Pocsékul hazudsz, ugye tudod? - dünnyögte fülembe, miközben kényeztetett. Beleharaptam az ajkamba, aztán bólintottam. Elfojtottam egy sikolyt, amikor egyik ujját szelíden felhelyezte. Tegnap még leittam magam miatta, most meg már... Felnyögtem, amikor ujjával körözni kezdett, majd kihúzta és újra feltolta. - Jó érzés? - kérdezte. Nyöszörögtem, Ő pedig elmosolyodott. - Ezt igennek veszem.

- Harry - ziháltam, miközben fejem hátra hajtottam a vállára. 

- Ez az, bébi - suttogta a fülembe, és gyorsított a tempón. Pár perc múlva a csomót a hasamban egyre jobban éreztem, és nem bírtam már kordában tartani a nyögéseimet. 

- Bassza meg! - nyögtem fel, miközben hátra nyúltam Harry tarkójához és beletúrtam a hajába. Kétségbeesetten nyomtam magam a kezének, miközben Ő az ujját ki - be mozgatta, és a nyakamat csókolgatta. 

- Gyerünk, élvezz a kedvemért, bébi - morogta, én pedig mintha csak ezekre a szavakra vártam volna, darabokra hullottam az ölében. 

- Basszus - motyogtam, vállára hajtva a fejem.

- Finom vagy - vigyorodott el, én pedig pirulva dőltem el az ágyon. - Jól vagy? - kérdezte.

- Hmm... - dünnyögtem.

- Jó volt? 

- Hmm... 

- Ez most igen vagy nem? - kérdezte halkan nevetve.

- Hmm... - mosolyodtam el. 

- Akkor igennek veszem - bólintott. 

- Oké - haraptam bele az ajkamba. A következő percben már a hátamon voltam, Ő pedig fölöttem támaszkodott.

- Még nem végeztem veled - mondta komolyan. - De a többit majd később - hajolt le és adott egy puszit a számra. Aztán homlokát enyémnek döntötte, és úgy nézett le rám. - Tudod, az elmúlt pár napban csak te jártál a fejemben - motyogta, és már oda is a perverz Harry. 

- Az enyémben meg te - mormogtam. 

- Azt mondtad hagyjalak békén. Felakartalak hívni, de aztán mindig meggondoltam magam, ugyanis ez az egy mondat visszhangzott a fejemben... - mondta halkan. 

- Azt mondtad nem te vagy az a férfi aki engem boldoggá tehet...

- Ez így is van! 

- Mi van ha mégis? 

- Jessica, én verekszem! Mi van ha... Ha elborul az agyam? 

- Nem érdekel - mormoltam. - Úgy érzem, veled akarok lenni - néztem fel csillogó, smaragd zöld szemeibe.

- Még csak nem is ismersz - suttogta, és valami aggódás félét hallottam ki a hangjából. 

- Ahogy te sem engem - mormogtam. - Fájt amikor azt mondtad, hogy veled nem lehetek boldog... Úgy éreztem, mintha elutasítottál volna... Akkor jött az érzés, hogy senkinek sem kellek - magyaráztam suttogva, és nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de én megelőztem. - Nem! Nem a te hibád, hogy megvágtam a kezem, vagy hogy leittam magam... Mind az én hülyeségem, Harry! 

- De ha nem mondom azt, akkor nem csinálod meg ezeket... - mormogta.

- Maximum nem ittam volna le magam - fintorodtam el. - De a másik dolog... Nehéz róla leszokni.

- De nem lehetetlen - motyogta. 

- Tudom.

- Amíg velem vagy, én nem engedem, hogy csináld. 

- Akkor maradj velem életem végéig - bukott ki belőlem a mondat, mire zavartan nézett rám. Nem hiszem, hogy hozzá lett volna szokva ahhoz, hogy lány ilyet mondjon neki. Ilyen rövid idő alatt... Elpirultam, Ő pedig zavart mosollyal az arcán végig simított a számon. 

- Nem tudod mit beszélt - mormogta szórakozottan. - Kétlem, hogy egy ilyen pasival akarod leélni az életed, mint én. Nem vagyok jó ember, Jessica - mondta halkan.

- Dehogyisnem! - makacskodtam, és átkaroltam a nyakát. 

- Nem ismersz - dünnyögte.

- Hát, majd megismerlek - leheltem. Ez volt a végszó, ugyanis ajkait enyémekre tapasztotta és lágyan megcsókolt... 

#7.

- Mehetünk - jelentettem be, Ő pedig feltápászkodott az ágyamról és elkapva a kezem, maga után húzott.  

Harry háza... Nagy. Tágas. És fekete fehér, néhol megspékelve egy kis vörössel. Csak a szobája sötét kék, szürke bútorokkal. 

- Kérsz valamit enni? - kérdezte délben. - Rendelhetünk valamit... Vagy csinálhatok rántottát - fordult felém a nappaliban. 

- Rántotta jó lesz - mosolyogtam rá, s megindultam utána a konyhába. Úgy gondoltam végig nézem, ahogy főz, úgyhogy felugrottam a pultra és lelógattam a lábaimat. 

- Mióta laksz egyedül? - kérdeztem, miközben azt figyeltem, hogyan sürög - forog a konyhában. 

- 3 éve. Akkor költöztem el az anyumtól és a nővéremtől - válaszolt. 

- Értem - bólintottam.

- Tudod... Szükségem volt egy kis... Magánéletre - harapott bele ajkába. Ez annyit jelenthetett, hogy "Nem vihettem haza minden este más lányt"... - És te? 

- Én... Nekem 2 éve haltak meg a szüleim - motyogtam. - Azóta egyedül élek - mondtam. Bólintott, majd elkezdte felverni a tojásokat. Ajkai szétnyíltak, miközben koncentrált, göndör haja arcába lógott. Karjain megfeszültek az izmok, az én fejembe meg nem kívánt gondolatok kúsztak be. Elpirultam, és Harry mély hangja rántott vissza a valóságba.

- Na most mire gondolsz? - kérdezte. Megvontam a vállam, mégsem mondhattam azt, hogy "Épp elképzeltem, ahogy felettem vagy...". 

- Uhm... - kezdtem, de elnevette magát.

- Ne akarjam tudni, igaz? 

- Ne - ráztam meg a fejem zavartan.

- Jó, akkor hagyjuk - tért vissza a rántottához. 

- Mit szoktál csinálni szabadidődben? - kérdeztem pár perc múlva. 

- Hát... Szeretek golfozni, úgyhogy legfőképp azt. Edzek, gitározok...

- Gitározol? - kérdeztem vissza.

- Igen. Miért?

- Csak úgy. Mindig is szerettem volna megtanulni gitározni - vallottam be.

- Majd megtanítalak - mosolygott rám. Boldogan elvigyorodtam, majd beleharaptam az ajkamba. Sokszor harapdálom az ajkam a közelében. Komolyan, mióta megismertem, mindig az ajkaimat harapdálom! Le kell erről szoknom. - És te? 

- Én... Nos, én szeretek rajzolni. És vásárolni, meg olvasni...

- Értem - bólogatott, miközben az asztalt terítette. Rakott mindkettőnk tányérjára egy adag rántottát, majd odajött hozzám és befurakodott a két lábam közé.

- Tudod... Ha nálam leszel, akkor rántottán fogunk élni - mondta. 

- Jó. Nekem megfelel - vontam vállat és azonnal zavarba jöttem a közelségétől.

- Szeretem, hogy nem rémülsz halálra tőlem - mormogta.

- Szeretem, hogy nem rémisztesz halálra - dünnyögtem. - Nem fenyegetsz - mondtam, mire felnevetett. 

- Azt mondtad nem félsz tőlem, se attól - döntötte kissé oldalra a fejét, és úgy nézett rám. - Néha szoktam dolgokat mondani, amiket nem gondolok komolyan - mosolyodtam el.

- Rájöttem - dünnyögte. - Na, együnk - emelt le a pultról. Mindig is utáltam, ha néznek, úgyhogy ez most se volt másképp. Harry evésközben engem vizslatott, és néha elnevette magát, amikor én már kínomban nem tudtam mit csinálni.

- Ne nézz, kérlek - mormogtam. 

- Imádom, amikor zavarban vagy - mosolyodott el. - Mi lesz ha...? 

- Mire gondolsz? - kérdeztem, és hajamat előre kotortam. 

- Tudod te azt nagyon jól - nevetett fel halkan. Rájöttem miről beszél és azonnal elpirultam. - Nagyon szégyenlős vagy, ugye? - kérdezte, miközben hátradőlt a széken és végig simított az ajkain. Ez a mozdulat jobban elterelte a figyelmemet, mint eddig bármi más. Mocorogni kezdtem a széken, egyik lábamat átvetettem a másikon, majd bekaptam egy falat rántottát és rágni kezdtem. Miután lenyeltem, ittam egy korty vizet és Harryre néztem.

- Eléggé az vagyok - bólintottam. 

- Nos, majd mellettem nem leszel az, idővel - mormogott, én pedig ismét mocorogni kezdtem a helyemen. - Ne legyél zavarban, Jess - mondta lágyan és ismét végig simított az ajkain. Néztem, és a gondolat, hogy az a száj rajtam van, egyszerűen megőrjített. Lábaimat összébb zártam, és lesütöttem a szemem, miközben ujjaimmal babráltam az ölemben. - Mit meg nem adnék érte, hogy tudjam, mire gondolsz - dünnyögte félre biccentett fejjel, és engem kémlelt. - De úgy tűnik nem fogod elmondani - mormogta, majd felállt. Elvette a tányérokat az asztalról, s mosogatóba helyezte azokat. - Kérsz még valamit? - kérdezte. Téged - gondoltam, de csak megráztam a fejem és felálltam az asztaltól. Ez a perverz Harry bejön nekem - szögeztem le magamban, és ajkamba haraptam. Te jó ég... Annyira szexi - halkan felsóhajtottam, majd felálltam az asztaltól. 

- Mosdót merre találom? - kérdeztem csendesen.

- Felmész, elfordulsz jobbra és ott már megfogod találni - magyarázta. - Vagy a szobámból is nyílik egy fürdő... Tudod hol van a szobám - vont vállat. - Csak inkább ne menj be oda, kitudja mit találnál... - nézett rám, én pedig zavartan álltam előtte. - Csak vicceltem. Nincs bent semmi olyan - nevetett fel az arcom láttán. - Te tudod hova mész - mondta, majd visszafordult a pulthoz. Elindultam az emeletre, ahol elfordultam jobbra - hát persze, hogy nem Harry szobájába mentem -, és ott volt balról a fürdő. Elvégeztem a dolgom, majd belenéztem a tükörbe. Csillogó szemek, piros arc... Te jó ég. Hogy nézek ki? - kérdeztem halkan, s megnyitottam a csapot. Hideg vízzel megmostam az arcom, aztán megtörölköztem és még egy tükörbepillantás után kimentem. A lépcsőn beleütköztem Harrybe, aki épp felfelé indult.

- Bírom, hogy mindig nekem jössz - vigyorodott el.

- Legelsőnek dobtam egy hátast miattad, Harry - kuncogtam. - Most viszont nem. Fejlődök - mondtam büszkén, mire oldalba bökött és nevetni kezdett.

- Gyere, nézzünk valami filmet - ragadott kézen. - Legalább most nem tudsz elmenekülni - tette hozzá. 

- Vicces vagy - fintorogtam. - Most kitudok ugrani az ablakon - vigyorogtam, miközben elhelyezkedtem az ágyon. 

- Úgy se tennéd meg, mert velem akarsz maradni - kacsintott rám. 

______________________________________________________________________________

Hiiii.xx Ismét új rész. Itt a nagy bolondokháza - ünnepek miatt - közepette megírtam egy részt:D Komizz, and pipálj:3

Btw, reméleem mindenkinek jól telik a szünet.c: xx.

#6.

- Oké, Jess - morogta. - Két perc és rájövök. Nem sokára ott vagyok - dünnyögte, és lerakta. Basszus! Basszus! Basszus! Mit csináltam? 

Mintha fejbe vágtak volna úgy esett le a tény, hogy Harry ide fog jönni. Nem volt időm mást csinálni, ugyanis rám jött a hányinger. Vagy felérek vagy nem - gondoltam, miközben felfelé szaladtam az emeletre, és miután felértem, betörtem a fürdőbe, és a vécéhez guggoltam. 

- Jessica! - hallottam egy kiabálást lentről, aztán trappolást és már csak másodpercek kérdése volt és megtalál. Nyitódott az ajtó és Harry lépett be rajta. 

- Ne gyere közelebb! - mondtam, aztán ismét a vécéhez hajoltam. Leguggolt mellém,  hátrafogta a hajam, és közben a hátam simogatta. 

- Hát, kellemes találkozni veled ismét - dünnyögte szórakozottan. 

- Örülök, hogy jó a kedved - motyogtam és felálltam mellőle. 

- Én meg nem örülök annak, hogy leittad magad - csattant fel, és máris ideges volt. Ezek a hangulatváltozások nála... Megőrjít! - Hozok vizet... - mondta, majd kisétált a fürdőből. A tükör előtt álltam, és nagy levegőket vettem, miközben a mosdókagylón támaszkodtam. Megmostam az arcom, aztán elővettem egy törölközőt és megtörölköztem. Minek hoz vizet, ha itt van a csap? Na, mindegy. 

Ismét megtámaszkodtam, s a tükörben kémleltem magam. Szánalmas vagy! - suttogta a tudatalattim és kedvem lett volna beleverni egyet a tükörbe. Vörös szemeimből hullani kezdtek a könnyek, amiket aztán mérgesen letöröltem. Egy ok, hogy még jobban undorodjak magamtól... - gondoltam, amikor Harry bejött vissza egy pohár vízzel.

- Idd meg! - mondta, majd a kezembe nyomta a vizet. Pár korty után elvettem a számtól. - Az összeset! - dörrent rám, mire én szorgalmasan kiittam a vizet a pohárból. - Jó kislány - vette el a poharat, és lerakta mellénk. - Fáradt vagy? - kérdezte miközben elém állt. 

- Ez hülye kérdés volt - motyogtam, miközben azon voltam, hogy el ne ájuljak. 

- Hé, jól vagy? - kérdezte, mikor hirtelen megfogtam a karját, hogy el ne essek.  

- Azt hiszem, hogy... 

- Basszus - Harry hangja volt az utolsó, amit hallottam.

Reggel 9-kor keltem fel. Amint kinyitottam a szemem, Harryvel találtam szemben magam, aki engem kémlelt. 
- Van gyógyszer, meg valami üdítő ott melletted - dünnyögte, majd kisimított egy tincset az arcomból. 

- Oké, köszi - fordultam meg, majd elvettem a pohár almalevet, meg a gyógyszert a szekrényről. Bevettem a gyógyszert, azután lefeküdtem vissza. 

- Láttam a kezed - mondta halkan. - Mondtam, hogy ne csináld! 

- Én... 

- Sajnálom... Tudom, hogy miattam csináltad - mormogta halkan. - De... Gondolkodtam - mondta egyszerűen. - Nem tudom mi ez, de úgy érzem meg kell, hogy ismerjelek. És neked is engem - mormogta zavartan.

- Hány éves vagy? - kérdeztem hirtelen.

- 22 - válaszolt. - Te? 

- 19 - mormogtam. - Hány nővel voltál már együtt? - kérdeztem zavartan. 

- Sokkal - morogta. - De egyik sem volt a barátnőm - tette hozzá.

- Szóval mind egy éjszakás kaland volt? 

- Nagyjából - válaszolt. 

- Nem akarok beállni a sorba - bukott ki belőlem, mire mérgesen nézett rám.

- Hagyjuk ezt! Nem akarok veszekedni - rázta meg a fejét, majd felült. Felszisszent, amikor az oldalához ért. Kíváncsian másztam oda hozzá, majd felemeltem a pólóját - magam sem tudom hogy honnan szedtem annyi bátorságot, hogy egyáltalán hozzá érjek a ruhájához is -, ami alatt egy nagyobb folt volt.

- Verekedtél? - kérdeztem halkan, és felnéztem szemeibe. 

- Igen - bólintott komolyan, s elvette a kezem az oldalától. - De én nyertem - mosolyodott el, miközben ujjaimmal babrált. - Miért csináltad ezt? - kérdezte, miközben végig simított a kezemen. 

- Úgy éreztem senkinek sem kellek - motyogtam halkan, miközben lenéztem kezeinkre. 

- Miattam... - szólalt meg, én pedig elhallgattam. - Miattam ittad le magad is, igaz? Látod? Együtt sem vagyunk, és már is szenvedsz - állt fel ingerülten. 

- Ne menj el! - szólaltam meg kétségbeesetten. Ijesztő volt, mennyire akartam, hogy velem legyen. - Maradj. 

- Haza kell mennem - mondta. - Cuccokért - mosolyodott el. - Vagy jöhetsz te is hozzám... - állt meg előttem. - ...hacsak nem félsz tőlem - mormogta a fülembe, amitől jóleső borzongás futott végig a hátamon. 

- Nem félek - jelentettem ki határozottan. Vagyis nem akarok félni. - Se tőled, se a hülye büntetéseidtől - mormogtam zavartan. Szórakozottan végig simított az arcomon, majd levezette kezét a karomon és összekulcsolta az ujjainkat. 

- Menj és rakd rendbe magad - vigyorgott rám. Bólintottam, majd elengedtem a kezét és a fürdőbe mentem. Gyorsan letusoltam, majd törölközőbe tekertem a testem és kilestem az ajtón. Harry az ágyon ült, és felém nézett.

- Kijöhetsz, nem harapok - nevetett fel, mire elmosolyodtam és minden szégyenlősségemet legyőzve lépkedtem ki a fürdőből. Harry tekintete végig követett, úgyhogy zavartan a hajam piszkáltam. 

- Ne nézz már! Annyira idegesít! - mormogtam elpirulva. Játékosan eltakarta a szemeit, én pedig elnevettem magam és a szekrényhez léptem. Az első kezembe akadó fehérneműt kivettem a fiókból, majd betoltam vissza és a másik szekrényemhez léptem. - Harry! - szólaltam meg. Rám pillantott, s kíváncsian nézett. - Nem akarsz valami ruhát keresni nekem? Valahogy nincs kedvem lehajolni így - mutattam végig magamon. 

- Pedig nem néztelek volna - állt fel, majd jött oda hozzám. 

- Persze. El is hiszem - forgattam meg a szemeimet, majd leültem az ágyamra, és a törölközőt húzogattam lefelé. 

- Ez jó? - kérdezte egy piros pántos felsőre utalva, aminek az elején egy fehér szív díszelgett. Bólintottam, úgyhogy odadobta nekem a ruhadarabot. Talált még egy fekete rövidnadrágot is, ami ahogy hozzám került, azonnal megiramodtam a fürdőbe. Még hallottam ahogy felnevet, miközben futottam a fürdő felé. Gyorsan felöltöztem, aztán kimentem vissza. 

- Mehetünk - jelentettem be, Ő pedig feltápászkodott az ágyamról és elkapva a kezem, maga után húzott. 

______________________________________________________________________________

Hiii darling's:3 

Ismét új résszel szolgálok. Szolgáltam:D Ha tetszett komizz and pipálj:)xx

#5.

- Nem vagyok fáradt, Harry - ráztam meg a fejem. - Üljünk be valahová.

- Oké - bólintott, és elindultunk kifelé.

Kávémat iszogatva ültem Harryvel szemben egy kisebb étteremben. Harry mintha gondolkodott volna valamin, így nem is szóltam hozzá.

- Én... Nem akarom, hogy félj tőlem - szólalt meg pár perc múlva. 

- Akkor ne fenyegess a büntetéseiddel - haraptam bele az ajkamba, s elpirultam. Valahogy ennél a témánál mindig elpirulok.

- Pedig szeretnéd... - pillantott fel kávéjából. - Mármint szeretnéd, ha megbüntetnélek... - húzta szexi mosolyra a száját, és szinte a székemhez szögezett a tekintetével. Mocorogtam, aztán elpirulva pillantottam másfelé. - Mindig elpirulsz, ha erről van szó - dugta ki rózsaszín nyelvét a szájából egy kicsit és megnyalta az ajkait. - Vonzódsz hozzám - állapította meg. 

- Honnan veszed? - kérdeztem zavartan.

- Az mindegy. A lényeg, hogy igazam van - mosolygott gonoszul. 

- És ha tévedsz? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Ugyan - legyintett. - Ne is tagadd - ivott bele a kávéjába. - De ezzel semmi gond... Az igazság az, hogy én is vonzódom hozzád - mondta halkan, miközben engem vizslatott. - De én nem vagyok az a pasi, akivel te boldog lehetnél - nyögte ki, én pedig határtalan csalódottságot éreztem. Tessék? Miért? És miért akarok sírni? Nevetséges! 

- Miért? - kérdeztem halkan. 

- Mert megijesztelek! Te magad mondtad. 

- Nem számít! - mondtam, szinte már hisztérikusan. 

- De igenis számít! Így nem tudnál mellettem élni - rázta meg a fejét. - Nem vagyok jó ember, Jessica. 

- De tudnék... - motyogtam, figyelmen kívül hagyva az utolsó mondatát. - Csak meg kell hogy ismerjelek! - mondtam.

- Hidd el, nem tudnál - dünnyögte. Látod? Neki sem kellesz! - szólalt meg egy hang a fejemben gúnyosan. Úgy gondoltam rosszabb már nem lehet semmi, szóval felálltam és megpróbálkozom a lehetetlennel. Elmenekülni előle. - Hova mész? - kérdezte. 

- Csak a mosdóba - válaszoltam csendesen. Bólintott, én pedig felkaptam a táskám és megiramodtam. Ám amikor a bejárat irányában jártam, hátra néztem. Harry épp valamit vizslatott a pultnál, úgyhogy nagy levegőt véve szaladtam az ajtó felé. Pár perc, és elkap - futott át az agyamon a gondolat, miközben elkanyarodtam balra és tovább futottam. Könnyeim megeredtek, úgyhogy homályosan láttam az utat előttem. Igaz, sötét volt, úgyhogy így se úgy se láttam sok mindent. 

- Jessica! - hallottam Harry mély hangját a hátam mögül. Végem van - gondoltam és gyorsítottam a tempón. Harry hosszú lábai előny volt a számára, ugyanis már csak pár méter volt köztünk. - Állj meg! - ordította. Levegőt kapkodva szaladtam tovább, Ő pedig egyre közelebb ért hozzám. - Jess - mondta, majd utánam nyúlt, és elkapta a karom. Küszködtem ellene, miközben könnyeim záporként hullottak a szememből. - Megvagy - suttogta, és hüvelykujjával letörölte a könnyeimet. - Mit mondtam, mi lesz ha elmenekülsz és elkaplak? - kérdezte lágyan, nekem pedig felgyorsult a szívverésem és szaporán pislogtam.

- Ne csináld - suttogtam, és megpróbáltam kiszabadítani a karom. - Hagyj békén, Harry - motyogtam. - Felejts el! - dörrentem rá, és lehullottak rólam a kezei. - És én is megpróbállak elfelejteni - motyogtam halkan. - Most pedig vigyél haza. Egyedül akarok lenni - indultam meg mellette. 

- Sajnálom - mondta halkan, majd utánam iramodott. Csendben sétáltunk visszafelé, és amikor a kocsihoz értünk, meg nem várva Őt, szálltam be. Megkerülte a kocsit, majd beült mellém. Hazafelé egy szót sem szóltam, és Ő sem nagyon erőltette meg magát. Úgy éreztem, mintha valami láthatatlan erő húzna minket egymás felé, úgyhogy kezeimet összekulcsoltam az ölemben, hogy ne nyúljak oda hozzá és túrjak bele a hajába. - Megérkeztünk - dünnyögte, majd felém fordult. Keze elindultak felém, de inkább visszahúzta őket magához. 

- Akkor én... - nyitottam ki az ajtót. Zavartan kiszálltam a kocsiból, miközben Harry előre bámult. - Viszlát, Harry - motyogtam, majd becsuktam az ajtót és megfordultam. Az ajtóhoz sétáltam, s a kulcsaimmal babráltam, amikor hallottam, hogy Harry kiszáll a kocsiból. Megfordultam, Ő pedig hatalmas léptekkel jött elém. Fölém tornyosult, jó pár fejjel magasabb volt nálam. Bal kezét az állam alá vezette, majd felemelte a fejem, így smaragd zöld szemeibe néztem. Lehajolt, majd puha ajkait enyémekre nyomta, és megcsókolt. 

- Viszlát, Jess - mormogta, miután eltávolodott tőlem. Megfordult, gyorsan a kocsijához ment, beszállt, s elhajtott. Meredten bámultam utána, és azon kaptam magam, hogy folynak a könnyeim. Agresszívan belöktem az ajtót, s amint becsuktam, sírva csúsztam le a földre. Csak tudnám miért sírok olyan után, ami sose volt az enyém... 

                                                                    *

Túl voltam 3 napon, de még akkor sem sikerült enyhítenem a "Harrynek sem kellettem" érzésem. Úgyhogy... Tudom, szánalmas, de megvágtam a kezem. Egyébként valahogy belekerült a telefonomba Harry száma. Nem tudom mikor, vagy hogy hol csinálta, de ügyes volt. Lehet, hogy a moziban... 

Péntek este volt, én pedig úgy döntöttem, hogy inni fogok. Elővettem pár üveg italt, és neki ültem a konyha asztalnál. Pár pohár után már kezdtem boldogabb lenni egy fokkal. Aztán meggondolatlanul felkaptam a telefonom az asztalról és tárcsáztam Harryt. 

- Jess? - szólt bele rekedtes hangon, és szerintem épp aludt előtte... Upsz. Na, mindegy. 

- Szia, Harold - kuncogtam a telefonba.

- Te jó ég - sóhajtotta. - Ittál? - kérdezte ingerülten.

- Csak egy icipicit - motyogtam, miközben kezemen támasztottam a fejem. 

- Hol vagy? 

- Ott ahol neked nem kell lenned - mondtam, majd a számhoz emeltem a poharat és ittam egy kortyot. 

- Ne szarakodj, Jessica! - csattant fel. - Mondd el, hogy hol vagy! - mondta idegesen, és örültem, hogy nem volt a közelemben.

- Miért? 

- Mert tudni akarom - válaszolt. 

- De akkor idejössz...

- Nem mindegy? Úgyse fogsz tudni még magadról sem - dünnyögte mérgesen. - Mondd el! - sziszegte és hallottam, hogy csörög valamilyen kulcs a háttérben. 

- De én nem akarom elmondani! - vitatkoztam. 

- Oké, Jess - morogta. - Két perc és rájövök. Nem sokára ott vagyok - dünnyögte, és lerakta. Basszus! Basszus! Basszus! Mit csináltam? 

_______________________________________________________________________________

Hiiii.xx Sooo, itt van/volt az úúj rész:) Remélem tetszett:D Komiizz and piipálj:3

BTW. (bytheway.haha. <3 - omg.. -) Nyaa, szóval egyébként... BOLDOOOG SZÜLIINAPOOT LOOOUISNAAK.<3*----* 

#4.

- Nem, nem baj - nevetett fel, s visszahelyezte a kezét a combomra.

Egy újabb lámpánál álltunk meg, Ő előre figyelt én pedig oldalra lestem. Hosszú szempillái majdnem súrolták az arcát, amikor pislogott, pink ajkai elnyíltak, miközben a lámpát nézte. Keze még mindig a combomon pihent, én pedig lenéztem hosszú ujjaira, amiből kettőn gyűrű volt. Újra rá néztem, göndör fürjei szanaszét álltak. 

- Tudom, hogy nézel - szólalt meg rekedtes hangon, mire elpirultam, mert rajtakapott. - Mit állapítottál meg rólam? - kérdezte egy mosollyal az arcán. Vállat vontam, nem igazán akartam válaszolni. - Na - szólt rám, és várakozás teljesen nézett.

- Semmit - mondtam halkan. - Csak... Nem is tudom. Nem tudok rólad semmit, a neveden kívül - motyogtam. 

- Majd idővel megtudsz mindent, ne aggódj - szorította meg a combom, majd ismét előre nézett. - Megérkeztünk - szólalt meg pár perc múlva. Nyúltam volna, hogy kiszálljak, de megfogta a kezem. - Csak most mondom, hogy menekülni nem érdemes, mert komolyan megleszel büntetve, ha elkaplak - mormogta közel hajolva hozzám, én pedig szaporán pislogtam, majd nyeltem egyet, s bólintottam. -  Hallani akarom, hogy megértetted - morogta. 

- Értem - nyögtem ki. 

- Nagyszerű - mosolyodott el, majd végig simított az arcomon és nyomott egy puszit a szám szélére. - Menjünk - szólalt meg. Elengedett, kiszállt a kocsiból, átjött az én oldalamra és kisegített a kocsiból. Miután kiszálltam, Ő rákulcsolta a kezeit az enyémekre, majd a bejárat felé kezdett húzni. 

- Mit nézünk meg? - kérdeztem kíváncsian. 

- Nem tudom még - vont vállat. - Valami vígjátékot. Amit épp adni fognak - válaszolt. Bólintottam, majd egy kissé megszorongattam a kezét. - Mi az? - kérdezte. 

- Ott az a srác a sikátorból - mutattam egy pasi felé, aki épp egy csajjal beszélgetett. 

- Amíg én itt vagyok, addig nem fog téged bántani. Meg utána sem - nézett le rám komolyan. 

- Megijedt tőled... - mondtam halkan. - Amikor... Amikor meglátott téged. 

- Ahogy te is - motyogta halkan.

- De ez más! - vitatkoztam, miközben szembe fordultam vele. - Ő elfutott miattad! Én nem! 

- Szerencséd, hogy nem futottál el - vigyorodott el, és úgy éreztem nem akarja elmondani az igazat.

- Harry! Miért ijedt meg annyira tőled? - kérdeztem. 

- Nem hagyhatnánk ezt a beszélgetést későbbre? - mormogta.

- Nem, Harry! Én most akarom tudni. 

- Ne idegesíts fel, mert beviszlek a vécébe - morogta, miközben kezét derekamra helyezte. 

- Istenem. Hagyj már ezzel a "Megbüntetlek" szöveggel meg a többivel. Mi vagy te? Valami szadista? - kérdeztem idegesen, gondolkodás nélkül. Kezeit levette rólam, majd ökölbe szorította és haragosan nézett rám. Ez van, ha valaki felidegesít. A halkból, hangos lesz, a szégyenlősségem meg eltűnik. 

- Ezt most fejezd be. Ne hergelj fel, mert komolyan mondom, a moziban foglak megdugni! - sziszegte ingerülten. 

- Csak hajrá! - köptem a szavakat meggondolatlanul, mire felvonta a szemöldökét és oldalra döntötte a fejét.

- Komolyan? - kérdezte, és mintha egy mosoly bujkált volna az ajkain. 

- Nem - tért vissza a szégyenlős énem egy másodperc alatt, és elpirultam. Halkan felnevetett, elkapta a kezem és máris oda az ideges Harry. 

- Menj és vegyél valamit enni, addig én megveszem a jegyeket - mondta, mire bólintottam és elindultam a büfé felé. Te jó ég! Most ismertem meg nem rég, és már túl vagyunk egy vitán. Mi lesz ezután?! 

Sóhajtva nézelődtem, majd vettem egy kis kukoricát, meg kólát mindkettőnknek. 

- Na? - jött oda hozzám pár perc múlva. 

- Kóla - nyomtam a kezébe. - Szívesen - mosolyogtam rá. - Kérsz... Kukoricát? - kérdeztem halkan. 

- Nem - rázta meg a fejét, majd kézen ragadott és maga után vont. Beültünk a terembe, én lepakoltam a kaját meg mindent, Ő pedig a kóláját lerakta maga mellé, majd rám nézett. - Az a pasi... Azt a pasit én egyszer elvertem - vont vállat könnyedén, én pedig felé kaptam a tekintetem. - Eltört a keze... És az orra - tette hozzá.

- Verekszel? - kérdeztem halkan. Kezét enyémre csúsztatta, és rám emelte szemeit. 

- Igen - bólintott komolyan. - Néha van pár meccsem. Általában én nyerek - mosolyodott el. - Nagyjából mindig, de mindegy - nagyképűsködött, mire kuncogtam, Ő pedig rám mosolygott. - Félsz tőlem? - kérdezte halkan. 

- Jelen pillanatban nem - ráztam meg a fejem. - De az előbb féltem, amikor vitatkoztunk - vallottam be. 

- Tényleg? Pedig nagy volt a szád - nézett rám összeszűkített szemekkel. 

- Csak a szám volt nagy - vontam vállat. - Megfélemlítesz. Pedig még csak most ismerlek meg - motyogtam halkan. - És verekszel... 

- Az nem jelent semmit! - mordult fel. - Téged sose bántanálak - mondta lágyabban, majd kezét a combomra helyezte. Elpirultam, mire szórakozottan rám nézett, majd előre bámult. - Kezdődik - jelentette be, úgyhogy én is előre fordultam, majd a filmet kezdtem bámulni. A film közben Harry jó párszor odahajolt hozzám és súgott valamit a fülemben, amitől legtöbbször elpirultam, de néha felnevettem. Kezét nem vette le a combomról, sőt néha fentebb kezdte vezetni, de olyankor mocorogni kezdtem alatta, és nem húzta tovább az idegeimet.

- Jó film volt, nem? - kérdezte Harry, mikor már kifelé mentünk. Kezemet szorongatta, miközben engem vizslatott.

- De - mosolyogtam fel rá. 

- Beülünk valahová? Vagy fáradt vagy és hazamennél? - kérdezte, és valami kétségbeesést hallottam ki a hangjából. 

- Nem vagyok fáradt, Harry - ráztam meg a fejem. - Üljünk be valahová.

- Oké - bólintott, és elindultunk kifelé.

_______________________________________________________________________________

Hii.xx 

So... Kérek széépen pár megjegyzést, mert így foggggalmam sincs, hogy jó-e vagy nem, vagy hogy van-e értelme írnom:c:)

#3.

Pont ettől féltem... 
Én nem akarok vele találkozni. Ő olyan... Ijesztő. Szexi. Nem jó párosítás.

Fáradtam estem bele az ágyamba, majd takaróztam be.

                                                              *

Két hete. Ennyi ideje történt, hogy belebotlottam Harrybe. Ennyi ideje nem bírtam Őt kiűzni a fejemből! Akárhol, akármikor, akármerre, akárkivel voltam... Mindig Ő járt a fejemben. 

Nagyokat pislogva kapcsoltam ki az ébresztőm. Mehetek dolgozni a McDonald's-ba. Kicsoszogtam a fürdőbe, majd miután elvégeztem a dolgaimat, visszabaktattam a szobámba. Elnyomtam a "Talán ma találkozom vele" érzésem, és leszaladtam a konyhába, ahol miután megreggeliztem, elindultam. 

Délután 3 körül, amikor épp nem volt akkora forgalom, s miközben én könyvet olvastam egy kéz került a látóterembe.
- Mit kér? - kérdeztem, miközben továbbra is szorgalmasan olvastam a Tökéletes kémia című könyvemet. 

- Egy randit. Veled - szólalt meg a személy. Felkaptam a fejem, és Harry zöld szemeivel találtam szemben magam. - Nos? - kérdezte várakozva.

- Én... - motyogtam, és még fel kellett fognom, hogy újra látom Őt. Honnan tudta hol dolgozom? 

- Szuper. Akkor este 7-re ott vagyok nálad - nyúlt át a pult fölött és az államnál fogva felemelte a fejem. Elakadt a lélegzetem, egy pillanatra azt hittem, hogy megfog csókolni. - Nem kell annyira kiöltözni. Csak moziba viszlek, jó? - kérdezte, majd hüvelykujjával végig simított az ajkamon. - Tudod, ha nem volna itt senki más, akkor most itt helyben tennélek magamévá - mormogta közel az arcomhoz. Pislogtam párat, majd elpirultam és megráztam a fejem a nem kívánt gondolatok miatt. Visszahúzta a kezét magához, majd a pultra könyökölt. - Mit olvasol? - kérdezte, s elvette a könyvem. Hümmögött párat, aztán visszarakta elém. - Jó könyv - mormolta. 

- Olvastad? - kérdeztem meglepődve.

- Ja. A mexikói rossz fiú és a gazdag lány története - mondta, miközben engem kémlelt. Mocorogtam egy kicsit tekintete alatt, aztán rá néztem.

- Tetszett? - kérdeztem hülyén.

- Azt mondtam, jó könyv. Azért mondtam, mert tetszett. Ha nem tetszett volna, nem ezt mondtam volna - magyarázta felvont szemöldökkel.

- Bocs - mondtam zavartan. - Hülye kérdés volt - vontam vállat. - Nem kérsz... Valamit? - kérdeztem. 

- Nem - rázta meg a fejét. - Mennem kell. Este megyek érted - állt fel, aztán intett, s kisétált az ajtón. Randi. Randizom vele! - estek le a megbeszélt dolgok, és sóhajtva dőltem neki a pultnak. 

- Ki volt ez a félisten? - kérdezte Lisa, az egyik munkatársam. 

- Magam sem tudom, hogy ki ez - ráztam meg a fejem. Ez az igazság. Fogalmam sincs, hogy ki Ő, vagy hogy egyáltalán miért foglalkozik egy magam fajtával. Csak a nevét tudom. Semmi mást nem tudok róla... 

- Tetszik neked - szögezte le. 

- Mi? Nem! Dehogy. Túl ijesztő - hárítottam, nem valami jól.

- De szexi! - pillantott rám.

- Az egy dolog... - motyogtam zavartan. Tudod, ha nem volna itt senki más, akkor most itt helyben tennélek magamévá - emlékeztem vissza a mondatára, és azonnal elpirultam a gondolatra is. Te jó ég! Mibe keveredtem én? 

5 óra volt, és úgy gondoltam elmegyek fürödni. Bezárkóztam a fürdőbe, megnyitottam a meleg vizes csapot, és folyattam bele egy kis tusfürdőt is. Amikor már majdnem tele volt a kád, elzártam a csapot, majd levetkőztem és beleléptem a vízbe. Leültem, majd lehunytam szemeimet. A meleg víz ellazított, így megadtam magamnak azt a párpercet és nem gondoltam Harryre, vagy bármi másra. Aztán mégis az agyamba kúszott a kérdés, hogy vajon mit fogunk csinálni?! Filmet néztek - szólalt meg egy belső hang gúnyosan. Ne is gondolj másra! - dörrent rám. Igaz, mit csinálna velem? Aztán eszembe jutott az a mondat, és ismét elpirultam. Ha tudná, hogy még sosem voltam úgy pasival... 

Megnéztem a telefonom, és megpillantottam az órát, ami már fél 7-et mutatott. Gyorsan telik az idő... 

Sebesen magamra tekertem egy törülközőt, majd a szobámba lépkedtem és kikerestem valami elviselhető ruhát magamnak. Egy kék pólót, egy szürke madaras kardigánt, meg egy fekete csőfarmert kapartam ki a szekrényemből. Miután magamra kapkodtam őket, felkentem magamra egy kis sminket és belenéztem a tükörbe. Elmegy - vontam vállat, majd az új fekete Conversem a lábamra rángatva szaladtam le a lépcsőn, ugyanis csöngettek. Hajamat még egyszer átszántottam az ujjaimmal, majd kifújtam a levegőt és kinyitottam az ajtót. 

- Szia - nyögtem ki, miután megpillantottam Harryt. Fekete szűk nadrág volt rajta, egy fehér póló és egy öltöny. Nyakláncai elvették a figyelmemet. Főleg a papírrepülős. Régóta vágyom egy olyanra... Vajon mit szólna hozzá, ha letépném róla? 
- Szia - szólalt meg rekedten, ezzel engem visszarángatva a gondolataimból. Végig nézett rajtam, majd egy mosoly terült szét arcán. - Indulhatunk? - kérdezte. Ajkaimba haraptam, majd felkaptam a táskám és bólintottam. Bezártam az ajtót, a kulcsokat a táskám mélyére süllyesztettem, és követettem Harryt a kocsijához. Kinyitotta az ajtót, besegített, aztán átjött a másik oldalra és beült mellém. Bal kezemmel a nyakamnál babráltam, míg a jobbal a kocsi szélén könyököltem. - Ideges vagy? - kérdezte felém pillantva, miközben egy lámpánál álltunk. 

- N-nem - dadogtam zavartan. Kezét combomra helyezte, és szétterítette rajta hosszú ujjait. 

- Ne legyél zavarban, Jess - mormogta. - Csak mozizunk, utána beülünk valahová és beszélgetünk. Aztán kitudja mi lesz... - pillantott rám, majd kezével feljebb araszolt egy kicsit. Felgyorsult a lélegzetem és mocorogni kezdtem érintése alatt. - Nyugi - pillantott rám ismét. Ajkamba haraptam és felsóhajtottam. - Volt már barátod? - kérdezte hirtelen. Te jó ég. Csak ezt a témát kerüljük el! 

- Szép időnk van, nem? - mosolyogtam rá idegesen. Halkan felnevetett, majd kezét arcomra rakta és végig simított rajta.

- Aranyos vagy, de ne tereld a témát. Szóval? - kérdezte.

- Volt - válaszoltam őszintén. 

- És együtt voltatok... Úgy? - kérdezte. Felsóhajtottam, majd minden mindegy alapon kiböktem az igazat.

- Nem - mondtam. 

- Szóval te még nem... - motyogta, majd felsóhajtott.

- Miért? Baj? - kérdeztem félénken. 

- Nem, nem baj - nevetett fel, s visszahelyezte a kezét a combomra.