#2.évad - 8.rész

Az lesz, mert az akar lenni. Mert nem akar olyan lenni, mint amilyen James volt. 

*

- Ne mondd, hogy megint elcseszted! - nevettem Matten, aki épp mesélt egy lányról. Megvonta a vállát és szomorúan nézett ránk. - Hát ezt nem hiszem el - ráztam meg a fejem kuncogva.
- Köztudott, hogy nem tudsz csajozni - mondta Harry nevetve, miközben állát a vállamon pihentette és átölelte a derekam.
- De ne már! Olyan izék vagytok - sértődött meg, s karjait összefonta a mellkasán. - Oké, szerintetek... Mi bennem a rossz? - kérdezte.
- Mi? - röhögött Harry, mire hasba könyököltem. Legyen már egy kicsit együtt érzőbb! Jó, mondjuk én is kinevettem Őt, de...
- Hát, szerintem kifejezetten jól nézel ki - ráncoltam a szemöldököm.
- Jessica! - hitetlenkedett Harry.
- Na, köszönöm - csillant fel Matt szeme, majd rám vigyorgott. 
- Most meg mi van? - kérdeztem Harryt szórakozottan. - Valljuk be a kék szem, plusz fekete haj nyerő lehet a lányoknál. Nem értem mi a gond veled, Matt.
- Hát ez... - kezdte volna Harry.
- Viszont nekem a barna haj, zöld szem jön be - vetettem közbe. - Visszatérve hozzád, Matt... - kezdtem bele. - Oké, játsszuk el a szituációt - bólintottam határozottan, s kibontakoztam Harry karjaiból. - Én vagyok a csaj...
- Eszem meg áll! Szó sem lehet róla - kiáltotta Harry. 
- Harry, a te gyerekedet fogom megszülni alig 4 hónap múlva, szóval szerintem nincs okod féltékenykedni! - rivalltam rá, s Matthez fordultam, aki zavartan álldogált a nappalink közepén. - Szóval, buli van... És felakarsz szedni. Mit teszel?
- Fogdoslak - vágta rá rögtön, Harry pedig felmordult a háttérben.
- Hozzá ne merj érni!
- Én pedig ha normális lány vagyok, akkor arcon csaplak - bólintottam. - Na, itt kezdődnek a problémák, ugye? - kérdeztem közel hajolva hozzá, mire bólogatni kezdett. - Esélytelen vagy, ha ezt csinálod! Ismerkedni kell. Például...
- Ti sem valami normális úton ismerkedtetek meg! - jegyezte meg. Nyitottam a számat, hogy válaszoljak, aztán találkozott a tekintetem Harryével. 
- Szerintem tök normális volt... - motyogtam zavartan.
- Szerintem is! - vigyorgott Harry.
- Na, azért annyira nem - mondta Matt.
- Jó, kissé fura volt, de...
- Jó volt.
- Pontosan - bólintottam Harry felé, aki mosolyogva nézett rám. 
- Szerintetek az jó, ha az éjszaka közepén találkoztok?
- Neki mentem. Fura volt - vontam vállat.
- Félt tőlem. Vicces volt.
- Azért mert egy állat voltál és fenyegettél a... A dolgaiddal - legyintettem, aztán Matt felé fordultam, hogy ismét rá koncentráljak. - Szóval...
- Állandóan elpirultál - merengett el.
- Mert állandóan zavarba hoztál! - vágtam csípőre a kezeimet. - Amit utáltam - tettem hozzá.
- Én szerettem. Most is zavarba tudnálak hozni - vigyorgott önfeledten.
- De nem kell! - csattantam fel bosszúsan. Védekezően felemelte a kezeit, majd lassan odajött hozzám és óvatosan megölelt. Mattnek időközben megszólalt a telefonja, úgyhogy Ő elvonult, aztán pár perccel később visszatért.
- Bocs, fiatalok, de el kell mennem - lóbálta meg a telefonját. - Majd folytatjuk, Jess - vigyorgott rám.
- Még mit nem - morogta Harry, hogy csak én halljam, majd Ő is elköszönt Mattől, aki már a bejáratinál járt.

*

- Annyira örülök, hogy fiú lesz! - lelkesen esett be Harry az ajtón utánam, majd magához húzott és szorosan megölelt. - Mármint egy kislánynak is örültem volna, csak tudod... - tette hozzá.

- Tudom, Harry - vigyorogtam fel rá. Nyomott egy puszit a homlokomra, majd keze megállapodott a derekamon. - Elmegyek tusolni, addig...

- Tévézek - indultam meg a nappali felé.

- Vagy jöhetsz velem is - vetette fel az ötletét.

- Menj - mutattam a lépcső felé, mire nevetve megrázta a fejét és felszaladt a lépcsőn. 

Elhelyezkedtem a kanapén, majd bekapcsoltam a tévét. Értelmetlennél értelmetlenebb műsorok mentek benne, de megállapodtam egy főzőműsornál - talán tanulnom kellene tőle valamit... - majd sóhajtva elnyújtóztam a kanapén.

Alig fél óra múlva Harry lejött a lépcsőn és levágta magát mellém.

- Ennél unalmasabb műsort nem találtál volna? - kérdezte a távirányítóért nyúlva.

- Úgyis meg kell tanulnom főzni - vontam vállat.

- Tudsz te, ha akarsz - vigyorgott, aztán kezét átvetette a vállamon és a mellkasára vont. Talált valami vígjáték sorozatot, ami engem nem igazán kötött le, viszont élvezet volt hallani a nevetését.

- Mit... - kezdte volna, ám csengettek, úgyhogy kénytelen volt felállni. - Vársz valakit?

- Nem igazán - ráztam meg a fejem.

- Mi az, hogy nem igazán?

- Az, hogy nem - mondtam, majd beelőzve Őt az ajtóhoz léptem és kinyitottam azt. Lesújtva néztem a két rendőrre az ajtó előtt. Szívem a torkomba ugrott, pedig nem tettem semmit. Én nem.

- Segíthetek? - kérdeztem idegesen.

- Harry Styles...

- Igen? - hallottam meg Harry hangját a hátam mögül, és nyugtatóan simított végig a hátamon. Mintha azt akarta volna sugallni, hogy semmi gond.

- Múltban elkövetett bűncselekményért letartóztatjuk - az egyik elővett egy bilincset valahonnan, míg én sokkolva álltam ott. Hogy történt mindez ilyen gyorsan?

- Tessék?

- Jogában áll hallgatni... - kezdte a tipikus rendőr szöveget, majd beljebb lépett és elkapta Harry karját.  

- Ez biztos valami félreértés... - kezdtem volna, ám amikor megláttam Harry beletörődő képét elhallgattam.

- Ön Jessica Harris?

- Igen.

- Az ön szüleit gyilkolták meg?

- Igen - bólintottam megsemmisülten.

- Akkor nem félreértés. Voltaképpen nem értem, hogy tudott a szüleinek a gyilkosával összeállni... - kirángatta Harryt az ajtón, s egy szót se tudtam szólni a gombóctól a torkomban.

- Várjon! - kiáltotta Harry, aztán kitépte magát a rendőr szorításából és visszajött hozzám.

- Nem vihetnek el - elöntött a pánik, s megeredtek a könnyeim. - Kibaszottul nem vihetnek el - ráztam a fejem hevesen.

- Shh, bébi. Minden rendben.

- Hogy mondhatsz ilyet? - kiáltottam dühösen. - Most fognak lecsukni! 3 hónap és megszületik a gyerekünk! - ordítottam kiborulva.

- Ne kiabálj - csitított. Vettem pár mély levegőt, s felnéztem rá. - Kiszabadulok és elmegyünk innen messzire - száját a homlokomhoz nyomta és ott is tartotta.

- Egyáltalán kitől tudták meg? - sírtam.

- Fogalmam sincs, de ha megtudom, nem ússza meg szárazon, az biztos - dünnyögte, majd kezét a hasamra simította. - Addig is Ő veled lesz - mormogta. 

- Jól van, nagyfiú. Ideje indulni - rántott egyet Harryn az egyik, mire Harry felmordult, s száját az enyémre tapasztotta.

- Látlak később - mondta, aztán hagyta, hogy elrángassák tőlem és betuszkolják egy rendőrautóba. 

Sírva törtem be a lakásba, majd előkapartam a telefonom és kétségbeesetten tárcsáztam Mattet.

- Igen? - szólt bele. Felzokogtam, mielőtt a szám elé kaptam volna a kezem. - Jessica? Mi a baj? - kérdezte aggódva.

- Börtönbe fogják zárni - nyögtem ki, mielőtt egy újabb zokogási hullám tört volna rám.

______________________________________________________________

Hiiiiii.xx Ez lett volna az utolsó előtti rész, ami hát... Mindegy:D 

Az epilógus következik, amit nem tervezek hosszúra - nem mintha az eddigi részek olyan hosszúak lettek volna:D Sajnálom, hogy csak ennyi lett a második évad, én sem így terveztem, de ... Így jött ki ez az egész. 

Nya, ennyi lett volna így a végére.xxx