#26.

- Har... - kezdtem volna, de ajkaival letámadta az enyéimet, ezzel engem elhallgattatva. 

- Nem hiszem el, hogy ezt kellett tenned - csörtettem be idegesen a házba. Harry nevetve jött utánam, én pedig idegesen megfordultam, mire megtorpant és látva az arckifejezésem, próbálta elfojtani a röhögését. 

- Ó, ne már - legyintett. - Nem hiszem, hogy olyan nagy probléma volna, hogy ki lettünk tiltva egy boltból. Van még ezenkívül ezer - mondta, mire összeszűkített szemekkel néztem rá. - És egyébként is, neked se volt semmi ellenvetésed az ellen, hogy sze... - befogtam a száját, mielőtt kimondta volna a szót, s vigyorogva nézett rám. - Tudom, hogy te is élvezted. Ezzel a lázadásoddal nem érsz el most semmit.

- Tudod, most úgy meg ütnélek - mondtam mérgesen. 

- Wow, megijedtem - tartotta fel a kezeit, s szemtelen vigyora még mérgesebbé tett. - Gyerünk, üss meg. Éld ki az agresszív hajlamaidat - bokszolt bele a mellkasába, én pedig elfordultam, hogy ott hagyjam Őt, de elkapta a kezem és visszarántott. Nekem pedig lendült a kezem, és az arcán csattant. 

Meglepődve nézett rám, én pedig körülbelül ugyanolyan arckifejezéssel nézhettem rá. 

- Úristen - mondtam. A kezem bizsergett, az arcán pedig kezdett kirajzolódni a tenyerem nyoma. - Sajnálom, nem akartam... - mentegetőztem, de csak Ő csak végig simított az arcán, majd elvigyorodott. 

- Nagyot tudsz ütni. Ezt jó tudni - nevette el magát. Megütöttem Őt! Te jó ég. 

Felpislogtam rá, Ő pedig csodálkozva nézett rám.

- Még sosem ütött meg nő.

- Én... Nem akartalak... - kezdtem, de közbe vágott.

- Kifejezetten jobb érzés, mint mikor egy pasi húz be - viccelődött. Elnevettem magam, kezeimmel átkulcsoltam a nyakát. - Nem fáj a kezed? 

- Nem igazán - vontam vállat. Nevetve átölelt, s a fejem a mellkasába fúrtam. 

- Megérdemeltem... - mormogta, én pedig visszagondoltam az elmúlt pár hónapra, s ahány alkalommal felbosszantott, totálisan egyetértettem vele.

- Igen. 

- Gondoltam - bólintott végül, s elengedett. A tenyerem nyoma ott volt az arcán, végig simítottam rajta, majd nyomtam rá egy puszit. 

Miközben elpakoltam a megvett ruhákat, Sam hívott.
- Szia - szóltam bele a telefonba.

- Szia, Jess - szólt bele Ő is. 

- Mi újság? - kérdeztem. Olyan rég találkoztam már vele. Vagy Harryvel, vagy a munkámmal foglalkoztam. Te jó ég, szörnyű ember vagyok. Elhanyagoltam a legjobb barátnőmet! 

- Semmi különös - mondta, én pedig felvont szemöldökkel néztem magam elé. Semmi különös. Ez az a mondat, amit még sose hallottam tőle. - Vagyis... Megismertem valakit - tette hozzá pár perc csönd után. 

- Kit? 

- Adam a neve és... - kezdett bele a mesélésbe, s a végére kiderült, hogy ez a bizonyos Adam most a barátja, és hogy mennyire szeretik egymást. És... Rájöttem, hogy Sam totál megváltozott. Nem jó irányba, hanem rosszba. - De most le kell tennem. Majd beszélünk, szia - bontotta a vonalat, én pedig hosszan néztem a telefonomra, aztán megráztam a fejem, s miután felnéztem, Harryvel találtam magam szemben. 

- Mi az? 

- Semmi, csak Sam hívott - vontam vállat.

- És...? 

- És aggaszt, hogy nem találkoztam vele már több hete és mint most kiderült, van egy barátja és úgy érzem, hogy megváltozott...

- Értem - bólogatott Harry. - Ne aggódj, biztos minden oké vele.

- Persze, biztos - sóhajtottam fel. 

*

- Figyelj... Matt hívott, hogy nincs-e kedvünk bulizni menni - lépett be a szobába Harry, ahol én épp a "semmihez-sincs-kedvem-hagyjatok-békén" életemet éltem, egy könyvvel a kezemben, az ágyban fekve. Felpillantottam rá, Ő pedig várakozóan nézett rám. 

- Úgy nézek én ki, mint akinek bulizni van kedve? - kérdeztem, Ő pedig elhúzta a száját és úgy nézett továbbra is rám.

- Nem, de attól még elmegyünk - jelentette ki, én pedig morogva néztem vissza a könyvembe. 

- Nem - határozottan mondtam, mire Ő megtorpant az ajtó felé menet. 

- Dehogynem. 

- Nem - vitatkoztam. 

- De igen! 

- Hát menj - legyintettem.

- Jössz te is. 

- Álmodban - mondtam, aztán felsikítottam, ugyanis hirtelen elkapta a lábam és lejjebb húzott az ágyon. Felkönyököltem, Ő pedig a két kezén támaszkodott a két oldalamon, miközben lehajolt hozzám. 

- Ne vitatkozz velem - morogta közel hajolva az arcomhoz. Úgy tűnik nincs hozzá szokva, hogy valaki vitatkozzon vele. Felpislogtam rá, Ő meg vigyorogva nézett le rám. Aztán megszólalt a telefonja. Előhalászta, s a füléhez emelte, miközben még mindig az arcom fürkészte. 

- Cső, Matt. Mondd - szólt bele. - Nem, még nem. De majd mindjárt ráveszem. Persze, megyünk.

- Nem megyünk - szólaltam meg, aztán kikaptam Harry kezéből a telefont. - Milyen buli?

- Tudod, buli... Zene, tánc, pia és a többi.

- Tudom, mi az a buli - forgattam meg a szemeimet. - Muszáj? - kérdeztem.

- Ugyan már, Jess. Ne csináld már. Mikor voltál utoljára bulizni? Amikor Harryvel találkoztál? Annak már hány hónapja? Jössz és kész! 

- Jó, de... 

- Semmi de. Jó lesz. Kérlek.

- Oké - sóhajtottam fel meggyőzve, mire Harry hitetlenkedve pislogott le rám. - Szia, Matt - bontottam a vonalat, aztán visszaraktam Harry zsebébe a telefont.

- Persze, Mattel nem ellenkezel - mondta duzzogva. Aranyosan néztem rá - vagyis próbáltam úgy -, aztán minden ellenkezése ellenére megcsókoltam. 

- Te jó ég, srácok. Mi ez a nagy késés? - kérdezte Matt, mikor oda értünk a buliba. Elpirulva pislogtam másfelé, Harry meg elnevette magát. - Aha, értem - bólintott Matt vigyorogva. Harry elment italért, s én maradtam Mattel, aki konkrétan halálra szekált. 
- Na jó, Matt. Hagyj békén - mondtam mérgesen, amikor meguntam, hogy már vagy hatodjára próbálta elképzelni, hogy mi történt. Mármint Harry és köztem mi történt. Ez beteg. 

Szerencsére Harry megérkezett az italokkal, így engem megmentve Matt abnormális kérdései elől.

- Jössz táncolni? - kérdezte Harry miután megittuk az italokat. 
- Én... 

- Jössz táncolni - jelentette ki, s megragadva a kezem maga után húzott a tömegbe. Persze, megyek táncolni, csak kár, hogy nincs hozzá kedvem, de azért táncolhatunk... Magamban morogtam egy sort választékos káromkodásokkal, aztán mikor megéreztem Harry kezét a derekamon egy pillanat alatt elűződött a rossz kedvem és át vette a helyét valami más. Valami jó. 

A zene ütemére kezdtünk mozogni, Harry keze jó párszor végig vándorolt a testemen, megállapodott itt-ott, aztán tovább haladt...  

Pár kör ital után - Harry ivott, engem csak elrángatott a pulthoz -, egyre felszabadultabbak voltunk - vagy legalább is Harry az volt -, jó, mondjuk én is jól éreztem magam. 

Beletúrtam Harry hajába, Ő pedig háttal fordított magának, s keze előre vándorolt a hasamra. A szívem felgyorsult, mikor a keze lejjebb vándorolt, aztán meghallottam a nevetését a fülemnél. 

- Azt hitted, ugye? - kérdezte, hallottam a hangján, hogy vigyorog. - Nem hagynám, hogy mások is lássák, ahogy elmész - suttogta a fülembe rekedtes hangján. Mocorogtam a gondolatra, Ő meg nevetni kezdett, aztán elkezdett ismét a pult felé húzni.

- Harry, mosdóba kell mennem - mondtam, mire rám pillantott, majd bólintott, s elengedett. A tömegen átvergődve kerestem meg a mosdót, s miután kivártam a körülbelül fél kilométeres sort a vécéig, elvégeztem a dolgom, majd visszaindultam. Aztán, miután visszaértem, rájöttem, hogy addig tartott a jó kedvem...