#27.

Aztán, miután visszaértem, rájöttem, hogy addig tartott a jó kedvem...

Harry Styles 

Pislogva bámultam az előttem álló Samre, miközben Ő valamiről dumált nekem. Az alkohol elhomályosította az elmém, de azért még tudatában voltam a tetteimnek. Bár, szerintem Sam azt se tudta miről beszél. Igazából, nem csípem ezt a csajt. 
- Hozzám sokkal jobban illesz, mint Jessicához, te is tudod - húzta végig a mutatóujját a mellkasomon, amit én egy könnyed mozdulattal eltávolítottam onnan. Mármint a kezét a mellkasom közeléből. 

- Részeg vagy, menj haza - mondtam, s megfordultam, de Ő elállta az utam. 

- Jessica nem való hozzád. Én viszont igen. Képzeld el milyen jók lennénk együtt - kezeit felvezette a mellkasomon egészen a nyakamig. Kirázott tőle még a hideg is, s hátrébb léptem egy lépést, így a kezei lehullottak rólam. 

Ez a csaj megvan húzatva. Megőrült. Te jó ég, valahogy le kell ráznom, mert ennek így nem lesz jó vége. 

- Ne bosszants fel - morogtam.

- Kezdesz felizgulni, igaz? - előre lépett egyet, én pedig tágra nyílt szemekkel néztem rá, miközben a keze elindult felém. Oda. - Felejtsd el Jessicát! - mondta, én pedig hirtelen elkaptam a kezét, még mielőtt megérintett volna. 

- Jessica a barátnőm. Te pedig ne pedálozz, mert egyáltalán nem hozol lázba. Na szia - fordultam meg, kissé arrébb lökve Őt, de Ő megint csak beállt elém. Hát ez nem lehet igaz! 

A fejem lüktetett az alkoholtól, próbáltam épp elméjűen gondolkodni, de semmi nem jutott eszembe, hogy hogyan rázhatnám le Őt. 

Egy pillanat volt, de Ő már felém hajolt és száját az enyémre nyomta. Miután feleszméltem a döbbenettől, ellöktem Őt.

- Mi a szar..? - kiáltottam rá mérgesen, aztán megláttam Jessica hátát, ahogy épp a kijárat felé fut. Ó, bassza meg. - Baszd meg, Sam - ordítottam, miközben durván arrébb löktem, s Jess után rohantam. 

Jessica Harris

Könnyeim záporként hullottak. Egyszerre voltam csalódott, szomorú és mérges. A lábaim szaporán pakolásztam a kijárat felé, miközben hallottam, ahogy utánam kiált Harry. Nem álltam meg, hanem kicsaptam az ajtót, s kabátomat felvéve fordultam el balra. 
- Jessica, állj meg! - kiáltott rám Harry, de én csak zihálva szaladtam tovább. A mellkasom szúrt, ahogy az oldalam is, a lábaim pedig fájtak - attól tartottam hogy felmondják a szolgálatot és akkor nem tudok tovább futni. - Jessica, várj már! - ordított Harry, s egyre közelebbről hallottam a hangját. Fáradtam, Ő meg a hosszú lábaival előnyben volt. Haragudtam rá, meg Samre is. Úgy tűnik Samnek már nincs pasija! Sírásom nem akart csillapodni, Harry pedig elkapta a kabátom, s visszarántott. 

- Hagyj békén, Harry! - kiáltottam rá, s letöröltem a könnyeim az arcomról. 

- Nem én csókoltam meg - rázta meg a fejét. - Rám mászott.

- Ja, persze. Gondolom - bólogattam. - Most jön a tipikus "Nem én voltam a hibás" szöveg. Kösz, nem kérek belőle - mondtam. 

- Jessica, kérlek. Ne csináld ezt! 

- Mit ne csináljak? Megcsókoltad Samet. A rohadt életbe, Harry! - ordítottam.

- Mondom, hogy Ő mászott rám! - kiáltotta idegesen, s egy pillanatra farkasszemet néztünk. 

- Te pedig hagytad! 

- Nem hagytam! Én le akartam rázni, de Ő mindig az utamba állt!

- Jó, tudod mit? Én ezt nem hiszem el! Legyetek boldogok egymással! - kiáltottam mérgesen, aztán megfordultam, s elakartam trappolni idegbeteg állapotomban, de nem hagyta. 

- Jessica! - ordított rám, aztán elkapta a kezem.

- Mi van?! - csattantam fel, Ő pedig visszarántott, s minden ellenkezésemet figyelmen kívül, két keze közé fogta az arcom, s megcsókolt. Lágyan, édesen. Mint még soha. Én pedig elolvadtam. A kezeim magam mellett lógtak, aztán felvezettem, s a hajába túrtam. Homlokát az enyémnek döntötte, s úgy nézett a szemembe. 

- Higgy nekem, bébi. Nekem te kellesz, senki más - mormogta. - Ő csókolt meg, én ellöktem Őt. Hiszel nekem? 

- Talán - mormogtam, mire egy mosoly jelent meg az ajkain, s ismét megcsókolt. Ezek után Samre lettem totál mérges. Csalódtam benne. Sosem gondoltam volna, hogy ilyet fog tenni a legjobb barátnőm. 

Totál levitte a hangulatom ez az egész dolog, úgyhogy haza felé a kocsiban csak csendben néztem kifelé az üvegen, miközben a mellkasomban lévő csalódottságot próbáltam elnyomni. 

Lassan a mérgem felül kerekedett a csalódottságomon, úgyhogy miután haza értünk olyan hajnali 3-kor, csapkodva vettem le a kabátom, s mérgesen trappoltam fel az emeletre, nyomomban Harryvel. 

- Jól vagy? 

- Persze, minden oké. Végül is csak a legjobb barátnőm rámászott a barátomra, de minden oké, komolyan. Jól vagyok, semmi gond - hisztiztem egy sort, csapkodtam, Harrynek pedig néha el kellett hajolnia előlem, hogy ne csapjam meg Őt is vagy ne vágjak hozzá valamit véletlenül. Egy fésűt fogtam a kezembe, aztán a hajam kezdtem "fésülni", amivel konkrétan majdnem megtéptem magam. Mivel épp haragos kedvemben voltam és semmi más nem foglalkoztatott, levettem a nadrágom, majd a felsőm. Mindenféle elpirulás nélkül vetkőztem le és álltam be a zuhany alá, Harry szeme láttára. Megengedtem a hideg vizet, s lehunytam a szemeimet. A sírás szélén álltam, kapkodtam a levegőt, s a csempének döntöttem a fejem. Aztán kitört belőlem a zokogás. 

Harry kezét éreztem meg a hátamon, majd maga felé fordított, s megölelt. A hideg vizes zuhany alatt állva lassan meg nyugodtam, aztán mindketten kiléptünk alóla. 

- Minden oké? - kérdezte Harry már az ágyban fekve, s aggódva nézett rám. Fáradtan elmosolyodtam, majd nyomtam egy puszit az arcára. 
- Persze. Köszönöm, hogy vagy nekem, Harry - mormogtam halkan. Harry kuncogott, majd felemelte a fejem. Zöld szemei kutatták az én barna szemeimet, miközben egy apró mosoly volt az arcán. 

- Nem történhetett volna jobb dolog velem az életemben, mint hogy rád találtam, bébi - suttogta, nekem pedig könnybe lábadtak a szemeim. 

- Szeretlek, Harry - susogtam, és nem érdekelt, ha esetlen nem válaszolna, tudnia kellett. Pár pillanatig lehunyta a szemeit, mintha a szavaimat emésztette volna. 

- Szeretlek - mormogta, nekem pedig kihagyott egy ütemet a szívem. Valami megmagyarázhatatlan melegség öntötte el a szívem, s hirtelen vigyorogni támadt kedvem, miközben a szemeimből folytak a könnyek. Harry tükrözte a vigyorom, aztán kitárta a karjait, én pedig olyan szorosan öleltem meg, mint még azelőtt soha. 

- Lazábban egy kicsivel, mert megfojtasz - mondta. Elnevettem magam, s engedtem a szorításomon. Adott egy puszit a homlokomra, aztán egyet a számra, aztán az arcomra... 

- Oké, aludjunk - jelentette ki, én pedig vigyorogva bújtam hozzá. Bal kezem a mellkasán pihent, amikor rácsúsztatta a sajátját, s összekulcsolta az ujjainkat. - Jó éjt, bébi. 

- Jó éjt, Harry - szorítottam meg a kezét, aztán lehunytam szemeimet, s pár perc múlva már el is aludtam. 

Reggel eléggé nyűgős voltam. Bár, nem igazán csodálkoztam ezen, ugyanis jó ha aludtam olyan 5 órát. 
- Jó reggelt - szólalt meg vidáman Harry, amikor leértem a konyhába. 

- 'Reggelt - mormogtam, s lábujjhegyre álltam, mielőtt nyomtam volna egy csókot a szájára. 

- Baj van? 

- Nincs, csak fáradt vagyok. Keveset aludtam - vontam vállat, aztán leültem az asztalhoz egy tányér gabonapehellyel. 

- Értem - bólintott, miközben leült mellém. - Figyelj... Nem akarom, hogy ideges legyél, de... Ma jön anyu és Gemma - jelentette be, nekem pedig a torkomon akadt a kaja. 

- Mármint az anyukád és a nővéred? - kérdeztem idegesen. 

- Igen, de ne idegeskedj. Szeretni fognak, ahogy én is szeretlek - mosolygott rám édesen, én meg ott helyben elolvadtam. Visszamosolyogtam rá, aztán megettem az utolsó falatokat is, s elmostam a tányért. 

- Mikor jönnek? 

- Délután valamikor - vont vállat. - Addig is szeretnél valamit csinálni? - kérdezte, aztán kinézett az ablakon. - Havazik! - kiáltott fel hirtelen, amivel kissé megijesztett, s az ablak felé kaptam a fejem. Valóban. Kint nagy pelyhekben hullott a hó, s mikor Harryre néztem elmosolyodtam, ugyanis totál izgatottan nézte a havat. Pont mint egy gyerek. 

- Kimehetünk, ha akarod - ajánlottam fel, Ő pedig próbálta visszafogni magát, s lazán felém fordult. 

- Nem kell. Nem nagy cucc. Csak hó - vonogatta a vállát. Visszafojtott mosollyal néztem rá, s bólintottam.

- Hát persze, Harry. Oké, akkor nem megyünk ki. 

- Oké - bólintott. 

- Nem fogunk hógolyózni, hó csatázni, nem fogunk semmit sem csinálni a hóban... - soroltam, mindig kihangsúlyozva a "hó" szót. Harry pislogott párat, aztán ismét az ablak felé fordult. Rájöttem, hogy Harry oda meg vissza van a hóért. Meg a télért. 

Szinte láttam a szemében a vágyakozást a hó után, eltűnt a perverz, a verekedős, a mindenféle egyéb Harry, helyette átvetette a szerepét a gyerek, aki izgatott lesz a hó miatt. 

- Este azért mégis csak kimehetnénk... - fordult felém, én pedig felvont szemöldökkel néztem rá.

- Az előbb még nem akartál kimenni.

- Meggondoltam magam - fonta össze karjait a mellkasán, s úgy nézett rám. 

A kanapén fetrengve - én fetrengtem, Harry meg csak szórakozottan nézett engem -, totálisan szét idegeskedtem magam. 
Ismét átfordultam a másik oldalamra, a lábaim Harry ölében voltak. Aztán csöngettek. Harry felállt, majd én is, s idegesen megigazítottam a hajam meg a ruhám.

- Gyere - nyújtotta felém a kezét Harry, én pedig megfogva azt, utána eredtem az ajtóig. 

____________________________________________________________________________

Hiiiii darliing's.xx

Bocsánat, az eltűnésért, de történt egy kis baleset velem az utóbbi pár napban, ami miatt, alig láttam... Nos, igen. Nem kell játszani a fákkal... Na mindegy.

De megérkeztem, megérkezett az új rész:D Und remélem tetszett:)xx