#34.

- Szóval, hogy eljönnél velem randizni? 
- Mark, én... Uhh - gondolkodtam el. Felejteni akarsz, nem? - Szívesen elmegyek veled - mosolyodtam el. Széles vigyorra húzta ajkait. 
- Holnap este? 
- Nem jó - húztam el a szám. - Valami bálba megyek - forgattam meg a szemeim. 
- Akkor holnap után - bólintott.
- Az jó lesz - mosolyogtam rá. - Kérsz valamit? - kérdeztem. Nem mintha lett volna otthon olyan sok kaja. 
- Nem, köszi - rázta meg a fejét, miközben zöld szemeit rajtam tartotta. Miért zöld a szeme? Hogy erről is Ő jusson eszembe? És miért van ilyen kócos haja? Mint az Övé. Istenem, miért jut mindig mindenről Ő az eszembe? Már két hónapja szakítottunk és akármennyire is szeretnék, nem érzek iránta egy cseppnyi gyűlöletet sem. 
- Minden oké? - lóbálta meg a kezét előttem Mark. Pislogtam párat, mire feleszméltem.
- Persze - mosolyogtam. Persze, hogy nem. Hogy lenne már minden rendben? 
Az előbb beszéltünk meg egy randit, erre Harryről ábrándozok. Ez... Idegesítő.
- Nekem most el kell mennem. Akkor... Izé, majd jövök érted fél 7-re, oké? 
Bólintottam, miközben kikísértem. Intettem még neki, mielőtt elhajtott volna az autójával. 

*

- Gyerünk már, Jessica! - kiabált Matt az ajtó túloldaláról. 

- Én ebben a ruhában nem megyek sehova! - hisztiztem, mikor kivágódott az ajtó és belépett rajta. Végig nézett rajtam. Nyitódott a szája, majd becsukta vissza. Megköszörülte a torkát, miközben elmosolyodott. 

- Szép vagy. Megtennéd, hogy levánszorogsz az emeletről, hogy elbírjunk indulni? 

- Köszi - mormogtam, igaz, nem igazán hittem el neki. Belém karolt, s elkezdett húzni.

- Tetszeni fogsz Harrynek - jelentette ki, mire megtorpantam az ajtóban.

- Mi? 

- Ő is ott lesz. Elfelejtettem volna említeni? Upsz, bocsi - tette a kezét a szája elé egy pillanatra. - Na induljunk - kapta el jobb kezem, viszont a ballal az ajtófélfába kapaszkodtam. - Ereszd el az ajtót! - szólt rám dühösen és rántott rajtam egyet, mire muszáj volt elengednem a tárgyat, amibe kapaszkodtam. 

Duzzogva követettem Mattet az autóig, ahol kinyitotta nekem az ajtót és betessékelt. 
- Minden oké? - kérdezte, mikor beült mellém. 
- Úgy nézek én ki, mint akivel minden oké? - csattantam fel. - Semmi kedvem ehhez az egészhez - morogtam. 
- Ne parázz már. Csak egy bál lesz. Tánc és a többi. Amúgy is rád fér a kikapcsolódás az elmúlt időszak után, szerintem. 
- Ja, hát persze - forgattam meg a szemeimet, s kibámultam az ablakon. Egyre idegesebb lettem. Így, hogy Ő is ott lesz, végképp nincs kedvem ehhez. Vagy legalább is próbáltam elnyomni az izgatottságom. 
- Ideges vagy? - húzott vissza Matt a jelenbe, utalva a lábamra, ami állandóan járt. Rossz szokás. 
- Dehogy - füllentettem. Egy amolyan "Engem-nem-tudsz-átverni" pillantással nézett rám, mire felsóhajtottam. - Na jó, talán egy kicsit - füllentettem ismét. - Kicseszettül látni akarom, Harryt! - törtem ki. Elvigyorodott. 
- Na, ezt akartam én hallani, nem a hazugságaidat - bólintott elégedetten. - Miért jó neked, hogy kínzod mindkettőtöket? - kérdezte halkabban. 
- Én... Nem kínzok senkit. 
- Dehogynem. Te is nagyon jól tudod. Ugye tudod, hogy akárhogy is küzdesz ellene, ti ketten együtt lesztek még? Napok, hetek, hónapok kérdése.
- Jövőbe látsz, Matt? - kérdeztem szem forgatva. 
- Igen - húzta ki magát, miközben leparkolt. Hirtelen a szívem a torkomba ugrott, a tenyerem pedig izzadni kezdett. - Nyugi - mosolygott rám, miközben kiszállt, átjött az én oldalamra és kinyitotta nekem az ajtót. Kezét felém nyújtott; lassan belecsúsztattam a sajátom, s talpra álltam. Megfontoltam, hogy belekapaszkodjak-e a kocsi ajtajába, de Matt helytelenítő pillantásából sejtettem, hogy rájött mire készülök és inkább hagytam, hogy becsukja az ajtót, majd bezárja a kocsit. 
- Mély levegő. El ne ájult itt nekem. Ő csak Harry. Kérlek, ne ájulj el tőle! - hajtogatta, miközben egy hatalmas lakás - palota - felé igyekeztünk. 
- Nyugodj meg, Matt. Nem fogok - biztosítottam róla. Oké, tény és való, hogy hatással van rám, ahányszor csak meglátom Őt, de nem fogok tőle elájulni. Még csak az kellene. Egyébkéntis holnap randizok Markkal, és igenis jól fogom vele érezni magam, annak ellenére is, hogy Ő nem Harry! Te jó ég, kezdek szánalmas lenni. 
Fontolóra vettem, hogy elfutok, de akárhányszor elakartam lépdelni Matt mellől, Ő utolért és megragadta a karom azt mondva, hogy "Nem futamodhatsz meg!". 
- Muszáj ezt? Nem mehetünk haza? Haza akarok menni! Istenem, Matt. Vigyél haza! - hisztiztem, miközben előtte lépdeltem háttal menve a tömegnek. 
- Fejezd be, Jessica. Ne légy gyerekes! Nem lesz semmi bajod. Semmi pánik - nyugtatott, miközben mutatta, hogy forduljak meg. 
- Kérlek, Matt - könyörögtem neki. - Haza akarok menni - nyavalyogtam. Matt mögém nézett, miközben a szemeit forgatta. 
- Helló - szólalt meg egy mély, rekedtes hang, amit ezer közül felismernék. Megmerevedtem. Éreztem a hátamba fúródó intenzív pillantását és szinte azonnal elöntött a forróság. Istenem. Lehunytam a szemeimet, miközben beszívtam a levegőt, majd lassan kifújtam és megfordultam. Oké, azt hiszem nem voltam felkészülve a látványra. 
Fekete, szűk farmert viselt, ami tökéletesen passzolt a "Még-a-lányok-is-megirigyelnék" lábára, fehér, fekete mintás inget, fölötte egy öltönnyel. Haja kócos volt - mint általában mindig - profin be volt lőve jelenesetben. Kérdezem én, létezik, hogy két hónappal ezelőtt én vele voltam együtt?! Fölém magasodott, körülbelül egy fejjel magasabb volt nálam. Smaragdzöld szemei felmértek, miközben egy apró mosoly kúszott az ajkaira. 
- Szia - köszöntem lazán - vagyis próbáltam annak tűnni -, miután Matt belebökött a hátamba. 
- Cső - adtak egymásnak egy pacsit a fiúk, aztán Matt visszaállt mellém. Kissé kényelmetlenül éreztem magam, amikor Harry beállt a másik oldalamra és így mentünk tovább. Jobb keze maga mellett lógott, ahogy az én bal kezem tette. Egy pillanatig összeért a kezünk, majd mikor alig észrevehetően arrébb húzódtam, elmosolyodott. 
- Hogy vagy? - kérdezte. 
- Uhh, hát... Jól - vontam vállat. - Na és te? - haraptam ajkamba. 
- Minden oké velem - vonta meg a vállát Ő is hanyagul, és az a bujkáló mosoly az arcáról nem akart eltűnni. 
- Srácok... - kezdte Matt és én már akkor sejtettem, hogy ez nem jelent semmi jót, amikor egy lány felénk intett. Jobban mondva Matt felé. - Engem hívtak. Bocsi, de magatokra kell hagyjalak benneteket - villantott ránk egy mosolyt, s ha lett volna bármiféle képességem, már rég nem élt volna. Matt elment, mi pedig ketten maradtunk. Közénk pedig beállt a kínos csend. 
A bejáratnál eligazítottak, a ház mögé küldtek bennünket, ahol egy sátor volt felállítva. Egy hatalmas sátor. 
Oldalra pillantottam, s a szemem sarkából láttam, hogy Harry is épp felém néz. Akaratlanul is elmosolyodtam, ahogy Ő is tette.
- Tetszik ez a ruha - törte meg a csendet Harry. 
- Nekem nem igazán. 
- Kifejezetten jól áll rajtad.
- Köszi.
- Mondhatni szép vagy - ragozta a mondandóját.
- Köszi - éreztem, ahogy fokozatosan pirosra vált az arcom. - Mondhatni te is jól nézel ki - fordultam felé kicsit.
- Köszi - mormogta, miközben kezét zsebre dugta. Ismét egy perces szünet következett. 
- Hordod a nyakláncom - jegyezte meg. A nyakamhoz kaptam, ahol a papírrepülős ékszer lógott. 
- Igen, mert... Tetszik - Igen, mert tőled van és rád emlékeztet. Igen, mert még mindig szeretlek. 
- Értem - bólintott. Beléptünk a sátorba. Ha addig nem volt tömegiszonyom, akkor majd lesz. Több százan tolongtak bent és meleg volt. Élő zenekar zenélt, páran a tánctérnek kinevezett helyen táncoltak, a többiek pedig mind csak beszélgettek egy-egy pohár itallal a kezükben. Harry keze után kaptam, mikor elakart indulni valamerre - csak mert nem akartam, hogy egyedül hagyjon. Visszafordult, először rám nézett, majd le a kezünkre, s amikor ráébredtem hogy épp mi történt, rögtön elengedtem Őt.
- Bocsi - mormogtam, miközben tekintetünk találkozott. 
- Semmi gond - szűrte ki a fogai közt, s nem tudtam eldönteni, hogy most megharagudott-e vagy mi baja van. - Tulajdonképpen nem bánom, ha fogod a kezem - vigyorodott el, gödröcskéi megmutatkoztak. 
- Haha - forgattam meg a szemeimet. Megpróbáltam kizárni az érzést, ami a gyomromban volt. 
- De tényleg. Legalább tudom, hogy velem vagy - nyújtotta ki a kezét felém. - Meg amúgy is felakartalak kérni egy táncra - pislogott rám ártatlanul. 
- Harry... 
- Ugyan már, bébi - megköszörülte a torkát. - Bocs, Jess... Csak egy tánc. Kérlek, táncolsz velem? - kezét várakozóan tartotta még mindig felém, én meg vonakodva - nem vonakodva - belecsúsztattam a kezem az övébe. Vigyora szélesebb lett az arcán, s maga után húzott a táncolók közé. Szembefordított magával, jobb kezét a derekamra helyezte, míg én a vállán pihentettem a bal kezem. Tekintetünk egybekapcsolódott és akármennyire is próbáltam elszakítani róla a szemem, nem ment. Táncolni kezdtünk, egyikünk sem szólt egy szót sem, csak egymást figyeltük közben. 

____________________________________________________________

Heeey, darling's:3 
Köszönööm szépen a visszajelzéseket, meg a feliratkozókat, meg a pipákat meg úgy mindent:33 
Remélem tetszett az új rész:)xx.