#2.évad - 4.rész.

Tekintete ellágyult, majd elnevette magát és megszorította a kezem.

- Mit bámulsz? - pillantott felém, s zavartan elfordítottam a tekintetem róla.
- Csak a... Tetoválást - motyogtam, miközben kibámultam az ablakon, aztán vissza rá. Ő is a tetoválást nézte, majd elmosolyodott.
- Emlékszem, hogy kiakadtál... - kezdte. - Aztán milyen menetet nyomtunk le az ágyban... - merengett el, én meg rögtön elpirultam, amin jót szórakozott. - Karmolásnyomos volt a hátam - élvezte, hogy zavarba hozhat.
- Fogd be - nevettem el magam fülig elpirulva.
- Emlékszel, amikor a próbafülkében tettelek magamévá? - kaján vigyor ült a képén. 
- Élvezed, hogy zavarba hozol? - forgattam meg a szemeimet.
- De még mennyire! - nevetett. És onnantól kezdve nem volt megállás. Konkrétan felsorolt minden olyan eseményt, amikor... Hát amikor ketten voltunk.
- Megérkeztünk - mondta.
- Végre - sóhajtottam fel megkönnyebbülten, majd kimásztam a kocsiból. Talán a kelleténél gyorsabban lépkedtem.
- Ne menekülj - nevetett a hátam mögött Harry. - Bár ha jobban belegondolok, addig menekülhetsz, amíg a házamba mész - tette hozzá elgondolkodva, majd mellém ért és kinyitotta az ajtót. - Bemehetsz, nem foglak fogságban tartani - viccelődött, mikor észrevette, hogy megtorpantam. 
Mikor is voltam itt utoljára? Amikor elhagytam? Elárasztottak az emlékek, s könny szökött a szemembe. Megbocsátottam Harrynek, mert szeretem. De nem felejtettem el semmit.
- Hé, minden oké? - kérdezte aggódva.
- Uhm, aha - szipogtam, majd beljebb léptem a házba. Talán érezte, hogy egy falat kezdtem közénk építeni egy szempillantás alatt, ugyanis megállított és szembefordított magával.
- Tudom, mit érzel. Hogy mire gondolsz. Hogy néha rád jön az utálat, amikor eszedbe jut, hogy mit tettem. De bármit megteszek, hogy visszanyerjem a bizalmad. Nem akarom, hogy ez szétválasszon bennünket még egyszer - hüvelykujja az arcomat simogatta. - Ígérd meg, hogy nem fog - mormogta, szemei az arcomat kutatták.
- Megígérem - motyogtam könnyes szemekkel. Felsóhajtott, magához vont, s szorosan megölelt. Kétségbeesetten kapaszkodtam belé, miközben megpróbáltam elűzni a képet, amint Harry lelövi a szüleimet. - Ne sírj - ajka súrolt a halántékom. - Nem szeretem, amikor sírsz - suttogta a hajamba. Lehunytam a szemeimet és olyan erősen öleltem Őt, ahogy csak tudtam. 

- Matt nem sokára jön. Nos, ha viszont jön, akkor... Akkor itt kell maradnod és figyelembe véve azt, hogy már lassan 7 óra van és hogy Matt biztos nem 10 percig fog itt maradni... Nem foglak haza vinni.
- Nem lett volna könnyebb csak egyszerűen annyit mondani, hogy itt kell aludnom?
- Hát, gondoltam most így közlöm - vont vállat, szemei derűsen csillogtak. Elvigyorodtam, majd lábamat megmozgattam az ölében. Vette a célzást, úgyhogy tovább masszírozta. Hátrahajtottam a fejem a kanapé karfájára, aztán amikor épp egy olyan helyet nyomott meg az ujjaival, halkan felnyögtem. Éreztem magamon a tekintetét. Felemeltem a fejem és már épp mondani akart valamit - eltudom képzelni, hogy mit -, amikor csöngettek. Megpaskolt a lábam, finoman jelezve, hogy tegyem el onnan, majd felállt és a bejárati felé ment. Elcsodálkoztam a vékony, magas, izmos testén. Nem mintha még sose bámultam volna meg... 
Mikor meghallottam Matt hangját, felpattantam és felé száguldottam.
- Hé, neked is szia - nevetett fel, mikor nekicsapódtam és szorosan megöleltem Őt. Sugárzó mosollyal néztem rá, válaszul összeborzolta a hajam és elment mellettem. Harry rosszalló tekintettel nézett rám.
- Mi az? - kérdeztem vidáman. Összefonta a karját a mellkasán. - Ja, értem. Hát, Ő a legjobb barátom - vonogattam a vállam szégyenlősen. Ezt még sose mondtam ki hangosan. 
- Ahogy az enyém is - szűkítette össze a szemeit. 
- Csodálatos. Úgy tűnik, osztoznod kell rajta - böktem meg a mellkasánál fogva, majd megfordultam és ott hagytam Őt a féltékenységi rohamával együtt. 
- Jessica, azonnal állj meg! - trappolt utánam, s megállított.
- Ne féltékenykedj - sziszegtem, majd körbe néztem, Mattet keresve.
- Lenyúlod a legjobb barátomat...
- Hát ez nevetséges! Nem nyúltam le senkit!
- ...mi kell még? - hajolt közelebb hozzám mérgesen.
- A szíved - bukott ki belőlem. Meghökkent, majd ellágyult a tekintete és zavartan pislantott párat. Én meg ott álltam vörös fejjel, és azt hittem hogy elindulok keresni egy sziklát és elbújok alatta.
- Az már rég a tiéd - vallotta be, aztán szétrebbentünk, amikor Mattet hallottuk meg.
- Ez itt a "Harry és Jessica ismét egymásra talál" műsor, első rész - kezét úgy állította mintha egy láthatatlan mikrofon lenne benne és komolyan nézett ránk. 
- Fogd be - szóltam rá Harryvel egy időben. Matt magát legyezgette, majd egy hatalmas vigyor terült el az arcán.
- Micsoda összhang!
- Bújj el - ismét egyszerre szólaltunk meg, mire rákaptam a tekintetem és összeszűkített szemekkel néztünk egymásra.
- Megtennéd, hogy nem mindig ugyanazt mondod amit én is? - kérdeztem felháborodva.
- Tehetek én róla, hogy ugyan azon gondolkodom mint te?
- És mi lenne az? - vontam fel a szemöldököm.
- Egy ágy, plusz te - önelégült mosoly terült szét az arcán. Mattből kiszakadt egy "Uhh" szócska, majd elnevette magát.
- Semmi pánik, kirakjuk a 18-as karikát - vigyorgott. 
- Meg hogy kinyírjuk Mattet - tette hozzá, s az említett arcáról lefagyott a vigyor. Az enyémre viszont ráköltözött.
- Menj neki - vicceltem, ám nem hittem volna, hogy Harry komolyan veszi.
- Azonnal - bólintott, s vigyorogva megiramodott Matt felé, majd rávetette magát. Döbbentem meredtem rájuk és nem tudtam mit tegyek. 
- Csak vicceltem, Harry - mondtam és reméltem, hogy meghallja.
- Nem számít - kiáltotta birkózásuk közepette, majd Matt fölé kerekedett. - Győztem! - ordította önfeledten, ám Matt maga alá gyűrte Őt. - Mégsem - hallottam elfojtott hangját valahonnan. Úgy döntöttem ott hagyom Őket, hagy tegyék azt amit tenniük kell. 
- Fent leszek - mondtam csak úgy mellékesen, Ők meg farkasszemet nézve bólintottak egyet, majd ismét egymásnak estek.
Fellépkedtem az emeletre, miközben néha visszapillantottam rájuk és néztem, ahogy birkóznak. 
- Igazán felnőttes apád lesz - sóhajtottam a hasamra téve a kezem. Figyelmen kívül hagyva a lentről felszűrődő óbégatásokat, nagy levegőt véve beléptem Harry szobájába. 
Egyből megcsapott az a jellegzetes illat, amit csak akkor érzek, amikor Harry közelében vagyok. És most ott voltam. Nagyon is. 
Mindig is imádtam Harrynél lenni. Talán mert amikor vele voltam, valamiféle nyugalom árasztott el. Szeretet. Szerelem. 
Beljebb lépkedtem a szobába, s körülnéztem. Semmi sem változott, mióta utoljára láttam a szobáját. Megnéztem a szekrényeit és a polcokon lévő cuccait kezdtem vizslatni.
Kíváncsian lehalásztam egy CD-t pár könyv közül, majd a kezem között forgatva olvastam el a rá írt nevem. Ott volt rajta a nevem. Nekem szánta volna? Akkor eddig miért nem adta oda? 
Megvontam a vállat, majd a lejátszóba helyeztem. Pár másodperc után egy hatalmasat dobbant a szívem, mikor meghallottam Harry rekedtes hangját. Csak éppen a CD-ről. Énekelt.

_____________________________________________________________

Hiiiiiiiii.xx. 
Bocsii a késésért, csak hát kissé elvesztem itt a dolgok közt. 
Remélem nem haragudtok annyira:DD 
Így a napokban úgy döntöttem, csak két évad lesz:)
Na, de csak ennyit akartam. 
Remélem tetszett a rész.xx