#2.évad - 5.rész.

Pár másodperc után egy hatalmasat dobbant a szívem, mikor meghallottam Harry rekedtes hangját. Csak éppen a CD-ről. Énekelt.
Döbbentem meredtem magam elé, miközben a szívem kitörni készült a mellkasomból. Libabőrös lettem a hangjától, miközben hallgattam. 
Szent szar. Harry írt nekem dalokat!
Szemembe könnyek szöktek, majd leültem az ágyára.

"Cause I can love you more than this" énekelte, én meg meghaltam. Valószínűleg akkor írta, amikor én Markkal voltam együtt.
Emlékszem, egyszer megígérte, hogy megmutatja hogyan tud énekelni. 
Nos, véleményem szerint csodásan.
Véget ért a dal, majd következett még egy.
Könnyeim megállíthatatlanul folytak az arcomon, s elfogott a vágy, hogy leszaladjak hozzá és a nyakába vessem magam. De először is végig akartam hallgatni az összes dalt.
Negyed óra múlva, mikor összeszedtem magam és meghallgattam mindet és eldöntöttem, melyik a kedvencem, és miután szépen kisírtam magam, úgy döntöttem lemegyek. Hallottam lentről a beszélgetésüket, meg a nevetésüket és egyáltalán nem érdekelt, hogy ott van Matt. Én csak... Harryvel akartam lenni. Vele akartam élni. Ismét. 
Nem érdekelt a múlt. Többé nem.
Kiléptem a szobából, majd a lépcső felé száguldottam és leszaladtam rajta. Matt rám pillantott, majd Harryre, aki engem nézett. Aggódást véltem felfedezni a szemeiben, talán a kisírt szemeim miatt. 
Ott állt, zsebre tett kézzel, miközben egy apró mosoly volt az arcán, talán miattam, talán Matt által mondott poén miatt, nem igazán tudtam eldönteni. Felé vettem az irányt, gyors léptekkel szeltem át a kettőnk közt lévő távolságot, majd ahogy odaértem hozzá, azonnal a nyakába vetettem magam és olyan erővel szorítottam meg, hogy hallottam ahogy elakadt a lélegzete. 
- Látom, van erő az asszonyban - viccelődött Matt, aztán elhallgatott, mikor Harry finoman megrázta a fejét, s körém fonta a karjait. Állát a fejemre tetejére tette és a hátamat kezdte simogatni.
Gondolom pillantásokkal beszélgettek, mert már csak azt hallottam, ahogy nyitódik és csukódik a bejárati és máris ketten voltunk Harryvel a házban. 
- Mi a baj? - kérdezte halkan. 
- Megtaláltam a CD-t - motyogtam a mellkasába, s éreztem, ahogy megfeszül a teste. - És...
- Ne mondj semmit - mormogta. Eltoltam magamtól, majd felnéztem rá, s egy mosoly ült ki az arcomra.
- Imádom - mondtam. - Imádlak - kezem a tarkójára vándorolt és még mielőtt mondhattam volna valami mást is, szája a számon landolt. Beletúrtam a hajába, s éreztem ahogy elmosolyodik. Homlokát az enyémnek döntötte, szemei enyémet kutatták. 
- Mióta vártam erre - vigyorodott el aztán, keze az arcomat simogatta. - Végre-újra-együtt-vagyunk szex? - kérdezte halkan, komolyan.
- Elrontod a pillanatot - néztem rá rosszallóan.
- Igazad van, sajnálom. Szóval... - köhintett párat, majd kezeit a derekamra helyezte. - Soha többet ne merj elhagyni - száját homlokomra nyomta, miközben magához vont.

És innentől kezdve állandóan együtt voltunk. Egyikünk sem mondta ki, de mindkettőnkbe benne volt az, hogy be kell pótolnunk az egymás nélkül töltött időt.
Június közepe volt, Harry házába bezárkózva töltöttük a napot. Egy héttel azután, hogy összejöttünk ünnepeltük a születésnapomat. Semmit nem kértem Harrytől; meggyőztem róla, hogy nekem Ő elég. 
- Kapcsold el innen - sóhajtottam fel.
- Miért? 
- Mert elhalnak az agysejtjeim a műsor miatt!
- Olyanjaid is vannak? - kérdezte lazán. Összeszűkített szemekkel néztem rá. - Csak vicceltem - tartotta fel a kezeit maga elé, majd végre csatornát váltott és nem kellett tovább olasz szappanoperát néznem.
- Haláli humorod van - morogtam, Ő meg egy szempillantás alatt magához rántott és ajka az enyémre tévedt.
- Szeretlek - mosolyodott el.
- Én is téged - fülig ért a szám, ahányszor kimondta ezt. 
- Jobban mint bármi vagy bárki mást - sóhajtotta, s maga alá gyűrt. Keze bejárta a testem, s önfeledtem adtam meg magam az érintésének.

- Jessica?
- Hmm? 
- Jól vagy? 
- De még mennyire - sóhajtottam fel, miközben fejem a mellkasán pihent és épp a szeretkezés utáni érzésben fürdőztem.
- Jó volt, nem?
- Ühüm - bólintottam, mire kuncogni kezdett. Tudta hogyan lehet zavarba hozni és ezt rendszerint kihasználta. 
- Szerintem is - ajka a nyakamat súrolta. - Még egy menet? - nevetett bele a nyakamba.
- Harry... - már épp mondani akartam, hogy fáradt vagyok, amikor megszólalt a telefonja. Kelletlenül felállt, magára kapta a bokszerét, majd megkereste a telefonját.
- Halló? Ööö, igen, én vagyok. Mit ért az alatt, hogy...? - egész testében megdermedt, majd rám nézett és mutatta, hogy öltözzek fel. - Oké, értem. Öö, köszönöm. Indulok - letetette, majd azt hiszem úrrá lett rajta az idegesség, mert reszkető kézzel túrt bele a hajába.
- Mi a baj? - magamra kaptam a nadrágom is, majd odalépkedtem hozzá.
- Louis. Balesetezett - hangja elcsuklott, s már azt hittem, hogy sírásban tör ki. - Súlyosan sérült - tette hozzá, majd idegesen kapkodva keresni kezdte a kocsikulcsokat. 

_______________________________________________________________

Hiiiii.x
Ritka rövid rész lett, sajnálom:| A következőt megpróbálom hosszabbra írni:))
Btw, remélem tetszett, azontúl is, hogy nem vagyok valami nagy megírója az újra egymásra találásoknak:)))xxxx.