#4.

- Nem, nem baj - nevetett fel, s visszahelyezte a kezét a combomra.

Egy újabb lámpánál álltunk meg, Ő előre figyelt én pedig oldalra lestem. Hosszú szempillái majdnem súrolták az arcát, amikor pislogott, pink ajkai elnyíltak, miközben a lámpát nézte. Keze még mindig a combomon pihent, én pedig lenéztem hosszú ujjaira, amiből kettőn gyűrű volt. Újra rá néztem, göndör fürjei szanaszét álltak. 

- Tudom, hogy nézel - szólalt meg rekedtes hangon, mire elpirultam, mert rajtakapott. - Mit állapítottál meg rólam? - kérdezte egy mosollyal az arcán. Vállat vontam, nem igazán akartam válaszolni. - Na - szólt rám, és várakozás teljesen nézett.

- Semmit - mondtam halkan. - Csak... Nem is tudom. Nem tudok rólad semmit, a neveden kívül - motyogtam. 

- Majd idővel megtudsz mindent, ne aggódj - szorította meg a combom, majd ismét előre nézett. - Megérkeztünk - szólalt meg pár perc múlva. Nyúltam volna, hogy kiszálljak, de megfogta a kezem. - Csak most mondom, hogy menekülni nem érdemes, mert komolyan megleszel büntetve, ha elkaplak - mormogta közel hajolva hozzám, én pedig szaporán pislogtam, majd nyeltem egyet, s bólintottam. -  Hallani akarom, hogy megértetted - morogta. 

- Értem - nyögtem ki. 

- Nagyszerű - mosolyodott el, majd végig simított az arcomon és nyomott egy puszit a szám szélére. - Menjünk - szólalt meg. Elengedett, kiszállt a kocsiból, átjött az én oldalamra és kisegített a kocsiból. Miután kiszálltam, Ő rákulcsolta a kezeit az enyémekre, majd a bejárat felé kezdett húzni. 

- Mit nézünk meg? - kérdeztem kíváncsian. 

- Nem tudom még - vont vállat. - Valami vígjátékot. Amit épp adni fognak - válaszolt. Bólintottam, majd egy kissé megszorongattam a kezét. - Mi az? - kérdezte. 

- Ott az a srác a sikátorból - mutattam egy pasi felé, aki épp egy csajjal beszélgetett. 

- Amíg én itt vagyok, addig nem fog téged bántani. Meg utána sem - nézett le rám komolyan. 

- Megijedt tőled... - mondtam halkan. - Amikor... Amikor meglátott téged. 

- Ahogy te is - motyogta halkan.

- De ez más! - vitatkoztam, miközben szembe fordultam vele. - Ő elfutott miattad! Én nem! 

- Szerencséd, hogy nem futottál el - vigyorodott el, és úgy éreztem nem akarja elmondani az igazat.

- Harry! Miért ijedt meg annyira tőled? - kérdeztem. 

- Nem hagyhatnánk ezt a beszélgetést későbbre? - mormogta.

- Nem, Harry! Én most akarom tudni. 

- Ne idegesíts fel, mert beviszlek a vécébe - morogta, miközben kezét derekamra helyezte. 

- Istenem. Hagyj már ezzel a "Megbüntetlek" szöveggel meg a többivel. Mi vagy te? Valami szadista? - kérdeztem idegesen, gondolkodás nélkül. Kezeit levette rólam, majd ökölbe szorította és haragosan nézett rám. Ez van, ha valaki felidegesít. A halkból, hangos lesz, a szégyenlősségem meg eltűnik. 

- Ezt most fejezd be. Ne hergelj fel, mert komolyan mondom, a moziban foglak megdugni! - sziszegte ingerülten. 

- Csak hajrá! - köptem a szavakat meggondolatlanul, mire felvonta a szemöldökét és oldalra döntötte a fejét.

- Komolyan? - kérdezte, és mintha egy mosoly bujkált volna az ajkain. 

- Nem - tért vissza a szégyenlős énem egy másodperc alatt, és elpirultam. Halkan felnevetett, elkapta a kezem és máris oda az ideges Harry. 

- Menj és vegyél valamit enni, addig én megveszem a jegyeket - mondta, mire bólintottam és elindultam a büfé felé. Te jó ég! Most ismertem meg nem rég, és már túl vagyunk egy vitán. Mi lesz ezután?! 

Sóhajtva nézelődtem, majd vettem egy kis kukoricát, meg kólát mindkettőnknek. 

- Na? - jött oda hozzám pár perc múlva. 

- Kóla - nyomtam a kezébe. - Szívesen - mosolyogtam rá. - Kérsz... Kukoricát? - kérdeztem halkan. 

- Nem - rázta meg a fejét, majd kézen ragadott és maga után vont. Beültünk a terembe, én lepakoltam a kaját meg mindent, Ő pedig a kóláját lerakta maga mellé, majd rám nézett. - Az a pasi... Azt a pasit én egyszer elvertem - vont vállat könnyedén, én pedig felé kaptam a tekintetem. - Eltört a keze... És az orra - tette hozzá.

- Verekszel? - kérdeztem halkan. Kezét enyémre csúsztatta, és rám emelte szemeit. 

- Igen - bólintott komolyan. - Néha van pár meccsem. Általában én nyerek - mosolyodott el. - Nagyjából mindig, de mindegy - nagyképűsködött, mire kuncogtam, Ő pedig rám mosolygott. - Félsz tőlem? - kérdezte halkan. 

- Jelen pillanatban nem - ráztam meg a fejem. - De az előbb féltem, amikor vitatkoztunk - vallottam be. 

- Tényleg? Pedig nagy volt a szád - nézett rám összeszűkített szemekkel. 

- Csak a szám volt nagy - vontam vállat. - Megfélemlítesz. Pedig még csak most ismerlek meg - motyogtam halkan. - És verekszel... 

- Az nem jelent semmit! - mordult fel. - Téged sose bántanálak - mondta lágyabban, majd kezét a combomra helyezte. Elpirultam, mire szórakozottan rám nézett, majd előre bámult. - Kezdődik - jelentette be, úgyhogy én is előre fordultam, majd a filmet kezdtem bámulni. A film közben Harry jó párszor odahajolt hozzám és súgott valamit a fülemben, amitől legtöbbször elpirultam, de néha felnevettem. Kezét nem vette le a combomról, sőt néha fentebb kezdte vezetni, de olyankor mocorogni kezdtem alatta, és nem húzta tovább az idegeimet.

- Jó film volt, nem? - kérdezte Harry, mikor már kifelé mentünk. Kezemet szorongatta, miközben engem vizslatott.

- De - mosolyogtam fel rá. 

- Beülünk valahová? Vagy fáradt vagy és hazamennél? - kérdezte, és valami kétségbeesést hallottam ki a hangjából. 

- Nem vagyok fáradt, Harry - ráztam meg a fejem. - Üljünk be valahová.

- Oké - bólintott, és elindultunk kifelé.

_______________________________________________________________________________

Hii.xx 

So... Kérek széépen pár megjegyzést, mert így foggggalmam sincs, hogy jó-e vagy nem, vagy hogy van-e értelme írnom:c:)