#10.

- Matt! - hallottam meg Harry hangját. 

- Itt vagyunk, haver - kiabált ki Matt, s az ajtóban megjelent Harry. 

Oda sétált hozzám, majd két kezét a derekamra rakta. 

- Na? Milyen voltam? - kérdezte vigyorogva.

- Csodálatos. Már amennyit láttam ebből az egészből - mosolyogtam fel rá. - Izzadsz - állapítottam meg. 

- És? Izzadtan nem nyúlhatok hozzád? - vonta fel a szemöldökét.

- Én ilyet nem mondtam, csak megállítottam, hogy izzadsz! - kezdtem vitatkozni. 

- Nos, majd nemsokára együtt izzadunk - mormogta, én pedig elpirultam. 

- Khm... - köszörülte meg a torkát Matt, mire felé fordultunk mind a ketten. - Ezt ne itt beszéljétek már meg! Szegény egyednek... - mutatott magára. - ...nincs barátnője! - háborodott fel.

- Nem a mi hibánk - nevetett Harry, s visszafordult hozzám, hogy megcsókoljon. - Gyerünk haza - mormogta, majd összekulcsolta ujjainkat. Rámosolyogtam Mattre, aki csak a szemét forgatta, de végül kedvesen visszamosolygott. Harry megszorította a kezem, aztán rám nézett, utána pedig Mattre. - Mivel beszélted tele a fejét? - kérdezte. 

- Én? Mivel beszéltem volna tele? - emelte fel a kezeit. Elmosolyodtam, Ő pedig rám kacsintott. 

- Oké, gyerünk - sóhajtott fel Harry. - Kösz mindent, Matt - mormogta neki, mire bólintott egyet és kiment a helységből. 

- Nem fáj? - húztam végig ujjaimat oldalán. A szobájában voltunk, Ő az ágyon ült félmeztelenül, én pedig mögötte térdeltem. 

- Nem fájna, ha nem húzgálnád rajta az ujjaid - vigyorodott el. 

- Bocsi - kaptam el a kezem, mire felnevetett és hátra hajtotta a fejét. - Mit akarsz? - vontam fel a szemöldököm.

- Egy csókot - mormogta és lecsukta szemeit. Elmosolyodtam, majd megpusziltam a száját és visszaültem a lábamra. - Hát ezzel nem elégszem meg - mormolta, és hirtelen felállt, megfordult, majd engem hátra döntött és rám feküdt. Egy aprót sikítottam meglepetésemben, majd felnevettem, és vigyorogva túrtam bele a hajába. - Aranyos vagy - harapott bele ajkába, mire elpirultam. - És megint elpirultál - kuncogott, s kezét a derekamra helyezte. Játékosan beleütöttem a karjába, miközben Ő nevetett. Aztán kezem az arcához vezettem és végig simítottam rajta. Ujjaim végig húztam a hegen, ami a szemöldökénél volt, s már egyikünk sem nevetett. Smaragd zöld szemeivel engem kémlelt, miközben én az arca minden centiméterét megnéztem. Végig simítottam ajkain, amik aztán elnyíltak egymástól és élesen beszívta a levegőt. Kezemet tarkójára vezettem, majd szemeibe nézve húztam Őt le magamhoz egy csókra. 

- Megakarlak ismerni - motyogtam a szájába. 

- Már ismered egy részem - lehelte.

- De én mindent tudni akarok rólad! 

- Idővel mindent fogsz tudni rólam - dünnyögte, és ismét megcsókolt. 

- Ezt mondtad egy hete a kocsiban is - mormogtam. 

- Jess, még csak nemrég találkoztunk - mondta, és ledőlt mellém. 

- Tudom, de...

- Én... Velem még sosem volt ilyen. Nem volt még barátnőm. Nem ismerkedtem úgy igazán meg még senkivel sem... 

- Értem - mormogtam, és odafordultam hozzá, majd megöleltem. A hajamat simogatta, miközben én a mellkasán babráltam. 

- Nem mondtad, hogy Edward a középső neved! - mondtam hirtelen.

- Nem kérdezted - vont vállat. - De miért? 

- Nem tudom, csak úgy - mormogtam. - Mindig is Edward nevet akartam a leendő gyerekemnek - haraptam bele az ajkamba. 

- Edward Styles - mormogta szórakozottan, de éreztem, hogy ideges a téma miatt. - Ott még nem tartunk, bébi - motyogta a hajamba. 

- Tudom, csak említettem - dünnyögtem. 

- Neked mi a középső neved? - kérdezte.

- Rose - válaszoltam mosolyogva. 

- Értem - bólintott. 

- Így hívták anyukámat is. Mármint Rosenak - mormoltam, Ő pedig a hátamat simogatta. - Annyira... Hiányzik.

- Elhiszem - dünnyögte, majd belepuszilt a hajamba. 

- Apámnak Matt volt a neve. Matt Harris - mosolyodtam el, és eszembe jutott Harry barátja. Szerintem Matt az egyetlen ember, aki ismeri Harryt. Mármint, aki tud róla mindent. Amolyan gyerekkori barát lehet. 

- Jut eszembe. Matt. Mit mondott neked? - kérdezte halkan.

- Semmi különöset - vontam vállat. 

- Jessica! 

- Mi van? Tényleg nem mondott semmi érdekeset, Harry! - zártam le részemről az ügyet, de Ő tovább makacskodott.

- De mondott valamit! Tudni akarom, hogy mit! 

- Istenem. Te és a makacsságod nem ismer határokat - morogtam. 

- Ez van, bébi. Szóval? 

- Azt mondta kedvelsz engem - vontam vállat, és beleharaptam az ajkaimba. 

- Ez igaz - bólintott vigyorogva. 

- És hogy jó ember vagy - mondtam halkan.

- Hát ezzel nem értek egyet, de mindegy... - morogta, én pedig felsóhajtottam.

- Meg hogy nem volt még barátnőd, de ezt eddig is tudtam...

- Mást nem mondott? - kérdezte.

- Annyit még, hogy néha agresszív vagy és elveszted a fejed, de egy idő után megtudom, hogyan kell lenyugtatnom téged - morogtam.

- Neked sehogy! - vágta rá. - A közelembe se gyere, amikor... Amikor elvesztem a fejem.

- Azt majd én tudom, hogy mikor megyek a közeledbe és mikor nem! - vitatkoztam. 

- Jessica! Ne vitatkozz, csak egyszerűen hallgass rám! Amikor én elvesztem a fejem, akkor én... Nem is tudom. Olyankor nem tudnám magam visszafogni, és kitudja mit csinálnék veled... Én nem akarom, hogy bántódásod essen - nézett le rám komolyan. 

- Oké, értem - bólintottam. 

- Remélem is - mormogta. 

_____________________________________________________________________________

Hiii.xx 

Új réész. Remélem tetszett:3xx 

BTW mindenkiiinek Boldog Újévet!:DDD<3