Way to Love...: #9.

- Hát, majd megismerlek - leheltem. Ez volt a végszó, ugyanis ajkait enyémekre tapasztotta és lágyan megcsókolt...

Telefonja hangja zavart meg minket, úgyhogy bosszúsan lemászott rólam, majd elfintorodott és a füléhez emelte a készüléket.

- Helló, Matt - szólt bele. - Mi van? - kérdezte, s hümmögött párat. - Most? Ne már... - morogta. - Jó, akkor... Jól van, ott leszek, nem kell kiabálni! Oké, akkor megyünk... Igen, megyünk. Én és a... - nézett rám és beleharapott az ajkába, látszólag gondolkodott. - ...a barátnőm. Haha. Vicces vagy - forgatta meg a szemeit. - Mikorra...? Oké, ott leszünk. Tudom, és szerintem melletted fog állni - nézett ismét rám, innen tudtam, hogy rólam van szó. - Jó, na helló - és lerakta. Tekintetem láttán oda jött hozzám, s mellém feküdt. - Lesz egy bokszmeccsem, 3 óra múlva. Azt akarom, hogy te is ott legyél...

- Én, mint barátnőd?! - vontam fel a szemöldököm, és próbáltam nem elmosolyodni.

- Pontosan, bébi - vigyorgott, miközben ismét fölém mászott. - Mint a barátnőm. Barátnő... - mintha kóstolgatta volna a szót. Érthető, eddig még sose volt rendes barátnője.

- De haza kell mennem... - motyogtam, Ő pedig az ajkait lebiggyesztette.

- Nem kell! Nem dolgozol ma... Se holnap. Tudtommal.

- De Sam...

- Ráér az, hogy kibeszéljetek - forgatta meg a szemeit, én pedig kuncogva oldalba böktem.

- Szóval...? - kérdezte.

- Nem tudom - haraptam bele az ajkaimba. A következő percben elkezdett csikizni.

- Maradsz? - kérdezte vigyorogva, én pedig sikítottam.

- Basszus, Harry! - visítottam, és az oldalamhoz nyúltam, de egyik kezével lefogta mind a két kezem. - Oké, oké. Maradok! Csak fejezd be! - sipákoltam, Ő pedig arcába hulló tincsei közül nézett le rám.

- Holnapig.

- De nincs ruhám.

- Majd én adok - mosolyodott el. - Ne keresd a kifogásokat, bébi - simított végig az arcomon én pedig elpirultam. - Elpirulsz attól, hogy végig simítok az arcodon, de az előbb, még csak zavarban sem voltál.

- Elfelejtettem zavarba jönni - mormogtam.

- Kíváncsi vagyok, mi lesz majd ha...

- Na jó, Harry. Ne zaklass ezzel a témával - mondtam, mire felnevetett. - Most pedig engedj - raktam kezeimet a mellkasára.

- Miért?

- Mert bepisilek - mosolyogtam rá. - Engedj Harry, vagy az ágyadba fogok pisilni... - morogtam, mire gyorsan lemászott rólam és elterült mellettem.

- Szaladj - vigyorodott el, én pedig kiugrottam az ágyból, és a hátam mögött hagytam a röhögő Harryt. Miután elvégeztem a dolgomat, visszamentem a szobába, ahol Harry épp... Öltözött. Háttal állt nekem, úgyhogy nem vette észre amikor megtorpantam mögötte. Néztem, ahogy hátán megfeszülnek az izmok. Karjain a tetoválásokat addig észre sem vettem, szóval azokat is megbabonázva bámultam. Beleharaptam az ajkamba, amikor megláttam a hátán egy nagyobb heget. Mintha... Mintha valami éles tárgyat végig húztak volna a hátán, és annak a helye lenne. Talán egy kést... Mi lehet az? Hirtelen égető vágyat éreztem az iránt, hogy megérintsem a hátán lévő sebet. Odalépkedtem, és megálltam mögötte. Kezem elindult a háta felé, de amint hozzáértem a sebhez, Ő megfordult és elkapta a kezem.

- Ne - rázta meg a fejét. - Ne csináld! - motyogta, miközben kezemet szorongatta.

- Miért? - kérdeztem halkan.

- Mert azt mondtam, hogy ne csináld! - kiabált rám, és emelte volna a kezét. Pislogtam párat, hogy visszanyeljem a könnyeimet. Meg akart ütni. Szemeiben aggódást véltem felfedezni, majd elengedte a kezem és beletúrt hajába.

- Sajnálom - suttogtam.

- Basszus, Jess. Erről beszéltem - nyögött fel, miközben leült az ágyra. - Majdnem megütöttelek - hangja halk volt, miközben beszélt. Nem szólaltam meg, csak a könnyeimmel küszködtem. Ne merj sírj! Felnézett rám, én pedig még mindig csak egy helyben álltam. - Félsz tőlem, ugye? - állt fel vissza, majd elém lépett. Előre néztem, így csak az egyre mozgó mellkasát láttam. - Sajnálom... É-én... Nem tudom... Csak hagyd azt a heget... Majd ha összeszedtem magam, talán beszélek róla, de az nem most lesz - mormogta, majd állam alá nyúlt és felemelte a fejem. - Sajnálom - motyogta halkan, majd óvatosan megölelt. - El kellene indulni - mormogta pár perc múlva. - Velem jössz, vagy hazavigyelek? Mert megértem, ha nem akarsz... - kezdte magyarázni, de átkulcsoltam a nyakát és megcsókoltam.

- Fogd be. Megyek veled - mormogtam a szájába, mire elmosolyodott, megragadta a kezem és maga után vont.

Nem igazán láttam sokat a meccsből. Igazából csak annyit, hogy Harry leteríti az ellenfelét. Aztán már csak a kiabálást hallottam.

- Ki áll nyerésre? - kiabáltam Mattnek, amikor már végképp elvesztettem a fonalat. Matt egy magas, fekete hajú, kék szemű srác volt, aki olyan 25 éves lehetett. Talán...

- Ez nem kérdés - vigyorgott le rám. - Harry - kiabálta, majd felmutatta a hüvelykujját. Elvigyorodtam, de azért mégis ideges voltam. Egyik lábamról a másikról ugráltam,

aztán felfelé is, és valamennyit láttam abból, ahogy Harry behúzott egyet a pasasnak, aki elterült a földön. - És a nyertes... Harold Edward Styles! - kiabálta Matt, Harry pedig elvigyorodott és lepacsizott pár emberrel. Edward? Oké, erről nem is tudtam! - Gyere velem. Nem sokára jön Harry is, csak nagy itt a tömeg, és az orromra kötötte, hogy ha nem vigyázok rád, akkor engem fog kinyírni - fogta meg a karom, majd maga után húzott egy kisebb szoba féleségbe. - Kedvel téged... - mondta halkan Matt. - Még sose volt barátnője, úgyhogy szerintem neki is újdonság amit érez irántad... De határozottan boldog most. Látom rajta - vigyorodott el a beszéde végére. - Igaz, volt pár hülyesége az életben, amit elkövetett, de... Harry jó ember. Sosem tudna téged bántani, akárhogy is... Izé, emelt rád kezet...

- Elmondta? - kérdeztem.

- El - bólintott. - Harry néha egy kissé... Agresszív. És elveszti a fejét. De idővel rájössz hogyan kell lenyugtatni - mosolyodott el.

- Matt! - hallottam meg Harry hangját.

- Itt vagyunk, haver - kiabált ki Matt, s az ajtóban megjelent Harry.

______________________________________________________________________________