#7.

- Mehetünk - jelentettem be, Ő pedig feltápászkodott az ágyamról és elkapva a kezem, maga után húzott.  

Harry háza... Nagy. Tágas. És fekete fehér, néhol megspékelve egy kis vörössel. Csak a szobája sötét kék, szürke bútorokkal. 

- Kérsz valamit enni? - kérdezte délben. - Rendelhetünk valamit... Vagy csinálhatok rántottát - fordult felém a nappaliban. 

- Rántotta jó lesz - mosolyogtam rá, s megindultam utána a konyhába. Úgy gondoltam végig nézem, ahogy főz, úgyhogy felugrottam a pultra és lelógattam a lábaimat. 

- Mióta laksz egyedül? - kérdeztem, miközben azt figyeltem, hogyan sürög - forog a konyhában. 

- 3 éve. Akkor költöztem el az anyumtól és a nővéremtől - válaszolt. 

- Értem - bólintottam.

- Tudod... Szükségem volt egy kis... Magánéletre - harapott bele ajkába. Ez annyit jelenthetett, hogy "Nem vihettem haza minden este más lányt"... - És te? 

- Én... Nekem 2 éve haltak meg a szüleim - motyogtam. - Azóta egyedül élek - mondtam. Bólintott, majd elkezdte felverni a tojásokat. Ajkai szétnyíltak, miközben koncentrált, göndör haja arcába lógott. Karjain megfeszültek az izmok, az én fejembe meg nem kívánt gondolatok kúsztak be. Elpirultam, és Harry mély hangja rántott vissza a valóságba.

- Na most mire gondolsz? - kérdezte. Megvontam a vállam, mégsem mondhattam azt, hogy "Épp elképzeltem, ahogy felettem vagy...". 

- Uhm... - kezdtem, de elnevette magát.

- Ne akarjam tudni, igaz? 

- Ne - ráztam meg a fejem zavartan.

- Jó, akkor hagyjuk - tért vissza a rántottához. 

- Mit szoktál csinálni szabadidődben? - kérdeztem pár perc múlva. 

- Hát... Szeretek golfozni, úgyhogy legfőképp azt. Edzek, gitározok...

- Gitározol? - kérdeztem vissza.

- Igen. Miért?

- Csak úgy. Mindig is szerettem volna megtanulni gitározni - vallottam be.

- Majd megtanítalak - mosolygott rám. Boldogan elvigyorodtam, majd beleharaptam az ajkamba. Sokszor harapdálom az ajkam a közelében. Komolyan, mióta megismertem, mindig az ajkaimat harapdálom! Le kell erről szoknom. - És te? 

- Én... Nos, én szeretek rajzolni. És vásárolni, meg olvasni...

- Értem - bólogatott, miközben az asztalt terítette. Rakott mindkettőnk tányérjára egy adag rántottát, majd odajött hozzám és befurakodott a két lábam közé.

- Tudod... Ha nálam leszel, akkor rántottán fogunk élni - mondta. 

- Jó. Nekem megfelel - vontam vállat és azonnal zavarba jöttem a közelségétől.

- Szeretem, hogy nem rémülsz halálra tőlem - mormogta.

- Szeretem, hogy nem rémisztesz halálra - dünnyögtem. - Nem fenyegetsz - mondtam, mire felnevetett. 

- Azt mondtad nem félsz tőlem, se attól - döntötte kissé oldalra a fejét, és úgy nézett rám. - Néha szoktam dolgokat mondani, amiket nem gondolok komolyan - mosolyodtam el.

- Rájöttem - dünnyögte. - Na, együnk - emelt le a pultról. Mindig is utáltam, ha néznek, úgyhogy ez most se volt másképp. Harry evésközben engem vizslatott, és néha elnevette magát, amikor én már kínomban nem tudtam mit csinálni.

- Ne nézz, kérlek - mormogtam. 

- Imádom, amikor zavarban vagy - mosolyodott el. - Mi lesz ha...? 

- Mire gondolsz? - kérdeztem, és hajamat előre kotortam. 

- Tudod te azt nagyon jól - nevetett fel halkan. Rájöttem miről beszél és azonnal elpirultam. - Nagyon szégyenlős vagy, ugye? - kérdezte, miközben hátradőlt a széken és végig simított az ajkain. Ez a mozdulat jobban elterelte a figyelmemet, mint eddig bármi más. Mocorogni kezdtem a széken, egyik lábamat átvetettem a másikon, majd bekaptam egy falat rántottát és rágni kezdtem. Miután lenyeltem, ittam egy korty vizet és Harryre néztem.

- Eléggé az vagyok - bólintottam. 

- Nos, majd mellettem nem leszel az, idővel - mormogott, én pedig ismét mocorogni kezdtem a helyemen. - Ne legyél zavarban, Jess - mondta lágyan és ismét végig simított az ajkain. Néztem, és a gondolat, hogy az a száj rajtam van, egyszerűen megőrjített. Lábaimat összébb zártam, és lesütöttem a szemem, miközben ujjaimmal babráltam az ölemben. - Mit meg nem adnék érte, hogy tudjam, mire gondolsz - dünnyögte félre biccentett fejjel, és engem kémlelt. - De úgy tűnik nem fogod elmondani - mormogta, majd felállt. Elvette a tányérokat az asztalról, s mosogatóba helyezte azokat. - Kérsz még valamit? - kérdezte. Téged - gondoltam, de csak megráztam a fejem és felálltam az asztaltól. Ez a perverz Harry bejön nekem - szögeztem le magamban, és ajkamba haraptam. Te jó ég... Annyira szexi - halkan felsóhajtottam, majd felálltam az asztaltól. 

- Mosdót merre találom? - kérdeztem csendesen.

- Felmész, elfordulsz jobbra és ott már megfogod találni - magyarázta. - Vagy a szobámból is nyílik egy fürdő... Tudod hol van a szobám - vont vállat. - Csak inkább ne menj be oda, kitudja mit találnál... - nézett rám, én pedig zavartan álltam előtte. - Csak vicceltem. Nincs bent semmi olyan - nevetett fel az arcom láttán. - Te tudod hova mész - mondta, majd visszafordult a pulthoz. Elindultam az emeletre, ahol elfordultam jobbra - hát persze, hogy nem Harry szobájába mentem -, és ott volt balról a fürdő. Elvégeztem a dolgom, majd belenéztem a tükörbe. Csillogó szemek, piros arc... Te jó ég. Hogy nézek ki? - kérdeztem halkan, s megnyitottam a csapot. Hideg vízzel megmostam az arcom, aztán megtörölköztem és még egy tükörbepillantás után kimentem. A lépcsőn beleütköztem Harrybe, aki épp felfelé indult.

- Bírom, hogy mindig nekem jössz - vigyorodott el.

- Legelsőnek dobtam egy hátast miattad, Harry - kuncogtam. - Most viszont nem. Fejlődök - mondtam büszkén, mire oldalba bökött és nevetni kezdett.

- Gyere, nézzünk valami filmet - ragadott kézen. - Legalább most nem tudsz elmenekülni - tette hozzá. 

- Vicces vagy - fintorogtam. - Most kitudok ugrani az ablakon - vigyorogtam, miközben elhelyezkedtem az ágyon. 

- Úgy se tennéd meg, mert velem akarsz maradni - kacsintott rám. 

______________________________________________________________________________

Hiiii.xx Ismét új rész. Itt a nagy bolondokháza - ünnepek miatt - közepette megírtam egy részt:D Komizz, and pipálj:3

Btw, reméleem mindenkinek jól telik a szünet.c: xx.