#12.

- Jó éjt, bébi - mormogta, és belepuszilt a hajamba.

- Jó éjt, Harry - motyogtam, és szinte azonnal elaludtam. 

Reggel Harry beszédjére ébredtem.

- Jó, majd hazaviszem! - mondta, miközben az én telefonomba beszélt. Rám nézett, majd elmosolyodott. - Sam - tátogott, én pedig bólintottam és ásítottam egyet. - Jól van, Sam. Hagyj békén. Szia - tette le. Felvont szemöldökkel néztem rá, Ő pedig mellém feküdt és felsóhajtott. - Borzalmas barátnőd van, már bocsi - nézett rám. - Megakar ismerni! Vagyis találkozni akar velem... - borzadt el, mire felnevettem. 

- Annyira azért nem rossz. Csak meg kell szokni - vontam vállat. - Pár nap és kedvelni fogod.

- Kétlem, de mindegy - mormogta. - Megkérdezte mit csináltam veled! Most komolyan... Azt hitte, hogy kifogok neki tálalni? 

- Ő ilyen, Harry - vigyorogtam rá. 

- A lényeg, hogy meghagytam neked, hogy elmond mit csináltam veled - nézett rám. - Úgyis kifogtok beszélni, tudom előre - morogta, majd fölém mászott. - Csak jót akarok vissza hallani magamról - vigyorodott el.

- Ugyan - legyintettem. - Rosszat nem is tudnék mondani - kuncogtam, majd nyaka köré fontam a karjaim. Már majdnem megcsókoltam, amikor ismét megszólalt a telefonom. Megforgattam a szemeimet, majd érte nyúltam és a fülemhez emeltem. 

- Harry! Ha valamit csinálsz vele, és komolyan mondom, hogy kinyírlak... - mondta mérgesen Sam.

- Sam! Először is, nem Harry vagyok. Másodszor pedig... Ne zaklasd már Őt! 

- Oh, szia Jess. Bocs, csak aggódom miattad - mormogta. - Tegnap leráztál! Miért? - kezdődik a faggatás.

- Majd megbeszéljük, ha otthon leszek, Sam - motyogtam ajkaimat harapdálva. 

- Jó - sóhajtott fel. - Kíváncsi vagyok erre a Harry gyerekre.

- Pedig nem nagy durranás - mondtam vigyorogva, mire Harry lebiggyesztette az ajkait. 

- Ja, persze. Gondolom - szinte láttam magam előtt, ahogy a szemét forgatja. - Mikor visz haza? 

- Sohanapján ha így fojtatod - szólt a telefonba Harry. 

- Na ide figyelj... Ő még az én barátnőm, és nem hagyom, hogy...

- Tévedsz. Ő az én barátnőm - nézett összeszűkített szemekkel a készülékre.

- Jó, beszéljétek meg, én elmegyek reggelizni - adtam oda Harrynek a telefont, majd kimásztam alóla. - Sok szerencsét Samhez - kacsintottam rá, és kisétáltam a szobából. 

Sam néha túlzásba viszi az aggódást. Nos, Ő ilyen... 

Letámolyogtam a konyhába, ahol elővettem magamnak egy tányért. Kerestem gabonapelyhet - és találtam is -, amit beleöntöttem a tányérba. Majd belebuktam a hűtőbe és kihalásztam egy doboz tejet. Épp azt öntöttem, amikor kezeket éreztem a derekamon. Elmosolyodtam, leraktam a dobozt, majd megfordultam és átöleltem Harry nyakát, aki megemelt és úgy csókolt meg.

- Na? - mormogtam.

- Miután megígértem neki, hogy nem erőszakollak meg, meg semmi ilyesmi... Azután leráztam. 

- Oké - nevettem fel, Ő pedig lerakott és mellém lépett a pulthoz.

- Azt eszed? - fintorgott.

- Nálad találtam, gondolom te is szoktad enni - mondtam.

- Én nem szoktam enni. Csak úgy van. 

- Egyébként pedig finom! Nem tudom mit izélsz - vontam vállat, és leültem az asztalhoz. 

- Hmm... - hümmögött halkan. - Nem finomabb, mint te - mormogta, az én arcom pedig azonnal lángvörösre váltott.

- Befejeznéd azt, hogy mindig zavarba hozol? - kérdeztem.

- Ez vicces - vigyorgott. - Szóval nem - ült le velem szembe. 

- Nem eszel? 

- Már ettem, mielőtt Sam zaklatni kezdett volna - válaszolt. Bólintottam, majd szorgalmasan enni kezdtem, miközben Harry engem bámult. Hátradőlt, majd végigsimított ajkain. Az a száj rajtam volt - mocorogni kezdtem a gondolatra, s lesütöttem a szemem, elpirultam. - Hmm... - hümmögött Harry, és ismét végigsimította a száját. - Eszedbe jutott a tegnap este, igaz? - vigyorgott, zöld szemei csillogtak. Nem válaszoltam, csak megköszörültem a torkom, aztán ismét enni kezdtem. - Szóval igen - kuncogott. - Én élveztem. Na és te? - döntötte kissé oldalra a fejét. 

- Muszáj mindig akkor előjönnie a perverz énednek, amikor a konyhában vagyunk? - kérdeztem halkan felnevetve, aztán előrébb toltam a tányért és én is hátradőltem. 

- Ez a perverz énemnek csak egy része. A többit még nem is ismered - vigyorgott rám. - De majd megismered - kacsintott. - Nos? 

- Mi nos? 

- Élvezted a tegnap estét? 

- Egyértelmű, nem? - haraptam ajkaimba, és azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon mikor ejtettem volna meg valakivel egy ilyen beszélgetést, ha nem ismertem volna meg Harryt. Nos, valószínűleg soha. Nem is bántam volna... Igaz, akkor meg se ismertem volna Harryt. Lehet, hogy az sem lett volna baj...

- Szeretném, ha kimondanád - mormogta.

- Igen, élveztem, Harry - mormoltam, s mocorogni kezdtem a pillantása alatt. 

- Örülök - vigyorodott el, aztán elvette a tányért az asztalról és mosogatóba helyezte. - Hazaviszlek, jó? - kérdezte, én pedig bólintottam és felálltam. 

- Csak felveszem a ruháim - mondtam, és már ott sem voltam. 

______________________________________________________________

Hiiiii.xx

Új rész.:3 Remélem tetszett.

Ez a rész mintha rövidebb lenne mint az eddigi összes többi.. Nem tudom. Mindeegy. Majd legközelebb megpróbálok hosszabbat írni. 

Komizz und pipálj:))xx.