#14.

Felnyögtem, aztán megadóan leejtettem a karom, Ő pedig vigyorogva megpuszilta az arcom, s engem megragadva állt talpra. 

- Gyere, hazaviszlek - fogta meg a kezem, én pedig bólintottam, és elköszöntem a srácoktól. Azt hiszem kedvelem őket - gondolkodtam, miközben Harry mellett sétáltam. Mélyen a gondolataiba merült, és szórakozottan egy követ rugdosott maga előtt. 

- Kedvelnek - szólalt meg amikor már a kocsiban ültünk.

- Én is őket - motyogtam fáradtan, és elnyomtam egy ásítást.

- Fáradt vagy? - mosolyodott el, mire én bólogatni kezdtem. - Holnap mikor végzel? - kérdezte, mikor megálltunk egy piros lámpánál.

- Uhm... 4-kor - válaszoltam, s jobb kezemre támaszkodtam. 

- Értem - bólintott szórakozottan, miközben kezét combomra helyezte és előrepillantott. - Akkor érted megyek, ha nem bánod - mormogta, én pedig fáradtan elmosolyodtam. 

- Megengedem - feleltem, mire elvigyorodott és kissé megszorította a combon.

- Meg se próbálj visszatartani.

- Várni foglak - vigyorogtam rá, aztán kezem az övére helyeztem. Rám mosolygott, majd kezét megfordította az enyém alatt és összekulcsolta ujjainkat. Apró gesztus, de a szívemet melengette. 

- Megérkeztünk - mormogta, én pedig elszakadtam a gondolataimtól és megszorítottam a kezét. - Holnap 4-kor - motyogta, és odahajolt hozzám, hogy egy puszit nyomjon a számra. 

- Holnap - mormogtam, és hajába túrtam a tarkójánál. Elmosolyodott, s ajkait ismét enyémekre nyomta. A csók elmélyült, vadul téptük egymás ajkait, aztán lihegve húzódott el tőlem.

- Basszus Jess, ne csináld, mert... Elvesztem a fejem, és a kocsi hátsóülésére viszlek.

- Nem volna könnyebb a házba cipelni? - kérdeztem, mielőbb gondolkodtam volna. Felvonta a szemöldökét, mire én kapcsoltam, és elpirultam. 

- Nos, de, igazad van... Itt van a ház is - vont vállat szórakozottan, miközben végig simított az arcomon. - Ugyan már. Ne legyél zavarban, bébi - mosolygott, s ujjait állam alá vezette, majd felemelte a fejem. - Holnap érted megyek - vigyorodott el, aztán ismét megcsókolt, és elhúzódott tőlem. Kiszállt, s megkerülve a kocsit az én oldalamra jött, hogy kinyissa előttem az ajtót. Kiugrottam, aztán hátam mögött Harryvel az ajtóig mentem, ahol a kulcsaimmal babráltam. 

- Nincs bezárva - mormogta Harry, mire én felvont szemöldökkel néztem rá. 

- Honnan veszed? - kérdeztem.

- Az mindegy, csak nézd meg - vont vállat, én pedig lenyomtam a kilincset és abban a pillanatban kinyílt az ajtó. Sam jött ki a nappaliból csípőre tett kézzel, és amikor meglátta Harryt, nyíltan kezdte bámulni. Tátott szájjal nézett rá, én pedig zavartan ráncoltam a szemöldököm és szuggeráltam, hogy hagyja már abba. Harry kezét a derekamra rakta, és vigyorogva nézett Samre.

- Szia, Sam - intett lazán, mire Ő elpirult (!) és megköszörülte a torkát. Rám pillantott, aztán vissza Harryre.

- Sam, Ő Harry, Harry, Ő Sam - mutattam be őket egymásnak. 

- Nos, azt hiszem én megyek - mondta Harry, s odafordulva hozzám megcsókolt. - Holnap - mormogta, aztán elengedett, és még egy intés után kisétált a házból. Épp elakartam sétálni Sam mellett, amikor megfogta a karom és maga felé fordított. Jajj, ne már. Most következik a faggatás! 

- Nem mész sehová, amíg el nem mesélsz mindent! - mondta komolyan, én pedig felsóhajtottam és megforgattam a szemeimet. - Tudom, hogy nem akarsz semmit sem mondani, de addig aludni sem hagylak, amíg...

- Oké, oké - tartottam fel a kezeimet. - Mit akarsz tudni? - kérdeztem, miközben a konyhába sétáltam. Istenem, csak éljem túl a Sam Smith féle "kihallgatást".

- Mit csináltatok? - csapott a közepébe, én pedig örültem annak, hogy háttal álltam neki és nem látta a vörös fejem. - Nos? 

- Hát, tudod... Uhm... - motyogtam, miközben próbáltam Sam tátott szájjal bámulását figyelmen kívül hagyni, miután megfordultam. 

- Lefeküdtetek? - kérdezte döbbenten. - Istenem! Te olyan... Szégyenlős vagy, és visszahúzódó, és halk, és visszafogott, és... Ő meg olyan... Szóval olyan. És te pedig... Hát, ezt nem gondoltam volna. 

- Sam! Te miről beszélsz? 

- Hát, lefeküdtetek, nem? 

- Nem! - csattantam fel. 

- Akkor? - nyaggatott. 

- Ő... Szóval, hát... - mormogtam zavartan, és elpirulva.

- Oké, értem - tartotta fel a kezeit. - Megkíméllek attól, hogy el kelljen mesélned, pedig nagyon hajt a kíváncsiság... De békén hagylak. És? Milyen volt? 

- Jó - mormogtam, Ő pedig rám vigyorgott. 

- Egyébként milyen a pasas? 

- Titokzatos - vontam vállat, és nem találtam jobb szót rá. - Szexi, ijesztő, aranyos... Perverz - soroltam. - Még valami? - vontam fel a szemöldököm. 

- Tengernyi kérdésem van, ne aggódj - nevetett. - Mióta ismered? 

- Már mondtam - vontam vállat. - A buli óta... Igaz, utána vagy két hetet nem találkoztunk, aztán még egy hetet... Úgyhogy ha jól számolom, akkor eddig olyan... 5 napja ismerem úgy igazán.

- És máris...? - csodálkozott, én pedig ismét elpirultam. - Te jó ég - mormogta. - Megfog téged rontani - mondta. 

- Sam! - szóltam rá, Ő pedig megforgatta a szemeit és elém jött.

- Csak aggódom - mondta halkan. - Tudod, hogy olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél - mormogta, aztán megölelt. - Harry pedig olyan...Nem is tudom milyen hozzád - vont vállat. - Mármint... Én örülök, ha te boldog vagy, csak... Úgy érzem, Harry veszélyes. 

- Örülsz annak, hogy boldog vagyok, de mégis Harry ellen beszélsz - morogtam.

- Én csak féltelek, Jessica! 

- Tudom - sóhajtottam fel. Még kérdezett párat, aztán végre felhagyott azzal, hogy kifaggasson. 

- Egyébként hogy jöttél be? - kérdeztem kíváncsian. 

- Tudom hol van a pótkulcsod - forgatta meg a szemeit, és miután elköszönt, én sóhajtva csuktam be az ajtót utána. Gyorsan lezuhanyoztam, s mikor már az ágyamban voltam, vigyorogva nyitottam meg Harry üzenetét. 

"Jó éjt, Szépségem. H.xx"