#19.

Pár perc múlva már el is aludtam Harry mellett, akit azt hiszem a világon mindennél jobban utáltam akkor. 

Nyűgösen keltem fel, alig akartam kinyitni a szemeimet. Kotorásztam magam mellett, aztán rátaláltam egy telefonra. Harryé volt. Álmosan pislogtam a képernyőjére, és láttam, hogy az idő 19:57. Ilyen korán van még? Harryt nem láttam a szobában, gondoltam valahol lent bóklászik. Aztán megláttam a háttérképét. Én voltam az. Alvás közben. Fogalmam sincs mikor készült a kép, de biztos, hogy nem aznap. Nem igazán foglalkoztam vele, a dühöm iránta, felülkerekedett minden érzésemen. 

Miután jártam a fürdőszobában, lementem a konyhába, ahol Harryt találtam. 

Szó nélkül mentem el mellette, éreztem magamon a tekintetét. A pulthoz álltam és felnéztem a poharakra. Mivel elég alacsony vagyok a 160 centiméteremmel, így megpróbáltam felnyújtózkodni egyért, de nem jártam sikerrel. Halkan szitkozódtam, mielőtt Harry benyúlt elém, és levett nekem egyet, aztán felém nyújtotta. Mosolyát elfojtva nézett rám, én pedig összeszűkített szemekkel néztem rá. 

- Köszönöm - morogtam, aztán kikaptam a kezéből a poharat, és a hűtőhöz léptem vele. Találtam valami gyümölcslevet, amit öntöttem magamnak, s az ablak felé fordulva kortyolgattam. Vihar volt kint. A délelőtti napsütéses időhöz képest, esett az eső, dörgött és villámlott. Én félek a viharban! 

Inkább elfordultam az ablaktól, és Harryvel találtam szemben magam. 

- Kérlek, ne utálj - mondta hirtelen. 

- Jobban szeretnéd, hogy gyűlöljelek? - kérdeztem, mire felsóhajtott és közvetlen előttem állt meg. 

- Sajnálom, oké? Elvesztettem a fejem... - mormogta, én pedig a számhoz emeltem a poharat és felvont szemöldökkel ittam. 

- Hmm... - hümmögtem, aztán megnyaltam az ajkaimat - megakadt a tekintete ennél a mozdulatomnál -, és letettem a poharat mellém. 

- De felidegesítettél... 

- Nem ok arra, hogy ilyet csinálj! 

- Nálam igen! - mondta, én pedig összeszűkített szemekkel néztem rá. - Büntetés... - mormogta.

- Tudom mi volt ez - emeltem fel a hangom. - Te élvezted, hogy én szenvedek? - tettem fel a kérdést. Láthatólag elrágódott a kérdésemen, ajkait harapdálva nézett le rám. 

- Uhm... Nem - jelentette ki, de inkább hangzott kérdésnek. - Én... Nem tudom. Elvesztettem a fejem, már mondtam... - mondta halkan. - Sajnálom. Többet nem fordul elő. 

- Nem is - ráztam meg a fejem. - Az sem, hogy megbüntetsz. És az sem hogy elveszted a fejed. Nem a közelemben - mormogtam.

- Elakarsz menni? - kérdezte halkan. Vállamat vonogatva néztem lefelé a padlóra, Harry pedig az állam alá rakta a kezét és felemelte a fejem. - Elakarsz menni? - ismételte meg a kérdését, én pedig szaporán pislogva néztem rá. 

- Azt hiszem, hogy... - gondolkodtam el, és mintha elszállt volna egy pillanat alatt az addig érzett haragom. 

- Nem mehetsz el - mormogta. - Nem büntetlek meg többet... Csak ne menj el - mondta. 

- Harry...

- Szóval, maradsz? - kérdezte.

- Talán ha nem szólnál mindig bele a mondandómba, akkor már rég kinyögtem volna, hogy nem megyek el! - mondtam, s az arcán egy mosoly terült el. Hangos zaj csapta meg a fülünket, ami nem más volt mint a vihar. Közel álltam hozzá, hogy sikítsak egy nagyon, de inkább visszafogtam magam. Próbáltam lecsillapítani a felgyorsult szívverésemet, ám nem igazán sikerült. 

- Félsz? - kérdezte halkan, folyamatosan az arcomat fürkészve. Aprót bólintottam, Ő pedig óvatosan magához ölelt - mintha attól félt volna, hogy ellököm, vagy valami ilyesmi.

Éjjel 2 volt, kint még javában tartott a vihar. Harry mellettem aludt, én pedig felé fordulva tanulmányoztam Őt, miközben hevesen dobogó szívemet próbáltam csillapítani, ami a vihartól felgyorsult.

Harry göndör fürtjei szétterültek körülötte, igaz, pár tincse az arcába hullott. Rózsaszín ajkai elnyíltak egymástól, miközben levegőt vett. Hosszú szempillái majdnem az arcát súrolták. Aranyos. Még sosem láttam Őt alvás közben. Olyan nyugodt volt. Nem úgy mint délelőtt...

Mormogott valamit álmában - amit nem tudtam kivenni -, aztán mivel rájöttem, hogy szomjas vagyok, kitakaróztam. Nagy "bátran" elindultam az ajtó felé, extra lassan. Miután kiértem, felkapcsoltam a lámpát - hogy lássak valamit, és hogy ne féljek annyira -, s lementem a konyhába. Nem lehetett mást hallani, csak a vihart és egy óra kattogását. Idegesítő. 

Találtam egy poharat - szerencsére nem kellett felmásznom érte a szekrénybe -, öntöttem bele egy kis vizet, és a pultnak dőlve inni kezdtem. 

Harry jelent meg a konyha ajtóban, majd álmosan odajött hozzám. Csupán egy bokszer volt rajta...

- Miért nem alszol? - szólalt meg rekedtes, mély hangján.

- Nem tudtam... A vihar miatt - mormogtam, aztán leraktam a poharat, s felnéztem rá. 

Beletúrt az enyhén kócos hajába, majd hirtelen felkapott és feldobott a pultra. Meglepődésem miatt sikítottam egy aprót, aztán felnevettem. Ajkain mosoly játszott, amikor odahajolt hozzám, és nyomott egy puszit a számra. Kezei derekamon pihentek, majd felkúsztak az oldalamra, és simogatni kezdtek. 

Összerezzentem egy hangosabb égdörgésre. 

- Ne félj, bébi - mormogta, majd keze megállt az alsóm szélénél.

- Harry... - mormogtam a szájába, mikor elkezdte lefelé húzni a bugyim. - Mit művelsz? 

- Megadom neked azt, amit délelőtt nem kaptál meg...

______________________________________________________________________________

Hiiii.xx Új rész:D Remélem tetszett:3 Komizz, and pipálj:)