#15.

Gyorsan lezuhanyoztam, s mikor már az ágyamban voltam, vigyorogva nyitottam meg Harry üzenetét. 

"Jó éjt, Szépségem. H.xx"

Reggel Lana Del Rey egyre erősödő hangjára ébredtem, úgyhogy fáradtan nyúltam a telefonomért; amit egyébként majdnem lelöktem.

- Hello - rekedtes hangon szóltam bele a telefonba.

- Szia, bébi - hallottam meg Harry hangját a vonal másik végén. - Felébresztettelek? - kérdezte. 

- Igen - dünnyögtem, miközben elnyomtam egy ásítást, és megdörzsöltem a szemem. 

- Ez volt a célom. Ugyanis, ha jól tudom, 10-re kell menned dolgozni, és csak úgy közlöm, hogy fél 10 van - mondta szórakozottan, én pedig szitkozódva ugrottam ki az ágyból. 

- Basszus - morogtam, miközben a nadrágomat próbáltam magamra rángatni. 

- Elvihetlek - mondta.

- Már hogy bírnál elvinni?

- Úgy, hogy épp megyek edzeni és útba esel - magyarázta, én pedig elvigyorodtam.

- Megtennéd? - haraptam ajkamba. 

- Pár perc és ott vagyok - nevetett fel, és bontotta a vonalat. 

- Oké, induljunk - mormogtam vörösen, miután egy kissé elhúzódott a szájra puszinak indult csók. Elvigyorodott, aztán kitárta előttem az ajtót és beterelt a kocsiba. - Kösz, hogy felkeltettél... Egyébként még mindig aludnék - mondtam, Ő pedig szórakozottan bólintott és rám vigyorgott. Hűha, jó kedve van - gondoltam, miközben bámulni kezdtem. 

- Mi az? - kérdezte, én pedig elkaptam róla a tekintetem. 

- Semmi - vontam vállat.

- Nyugodtan bámulhatsz, már megszoktam - nevetett, én pedig kinyújtottam rá a nyelvem. - De most komolyan... Mi az? 

- Sam nem bír téged - mondtam. - Vagy legalább is azt mondta, hogy úgy érzi veszélyes vagy.

- Pedig a reakciója...

- Ó, igazából nem bánom, hogy nem bír téged - mormogtam, Ő pedig rám mosolygott, amitől kihagyott egy ütemet a szívem. 

- Nem kell félned, bébi - mormogta szórakozottan. - Nem az esetem a barátnőd.

- Értem. Nos, akkor mi az Ön esete? - kérdeztem komolyan. 

- Hát... A szégyenlős, halk, visszahúzódó, aranyos, néha nagyszájú lányok - ment bele a "játékba". 

- Hmm... Szerencsés lány lehet a barátnőd - haraptam ajkamba.

- Azt hiszem ismered - vigyorodott el. - Megjöttünk - jelentette ki, aztán felém fordult. - 4-kor érte jövök.

- Szerintem várni fog - mosolyogtam.

- Ajánlom neki. Különben...

- Különben mit kezdesz vele? 

- Az legyen az én dolgom - mormogta. - Nem tudom most megcsókoljalak-e téged... Mi lesz, ha megtudja? - vonta fel a szemöldökét. 

- Nem tudja meg - dünnyögtem, s szinte letámadtam. Beletúrtam a hajába, neki pedig az ajkaira kúszott egy vigyor. 

- Menned kellene.

- Igazad van - bólintottam, s kinyitottam az ajtót. 

- Viszlát, bébi - mosolygott rám.

- Szia, Harry - tükröztem a mosolyát, aztán becsaptam az ajtót, s elindultam. 

A nap lassan telt, alig vártam, hogy 4 óra legyen. Egyrészt Harry miatt, másrészt Lisa miatt, aki minden percben a nyomomban volt, s Harryről kérdezgetett. Komolyan kezdett az agyamra menni, és szinte szárnyaltam, amikor 4-et ütött az óra. 

- Viszlát, Lisa - mondtam.

- Viszlát a jövőhéten - mondta vigyorogva. Hála Istennek csak a jövőhéten találkozunk ismét. Felsóhajtottam, s fáradtan lépkedtem Harry felé, aki a lazán a kocsijának támaszkodott és minden lépésem leste. Míg oda értem, volt időm rendesen megszemlélni Őt. Barna fürjeit egy sapka fedte le, zöld szemeit rajtam tartotta, miközben egy mosoly játszott az ajkán, amitől a gödröcskéi előjöttek. El sem hiszem, hogy Ő rám vár - gondoltam, miközben megálltam közvetlen előtte. 

- Szia - mosolygott le rám.

- Szia - mormogtam, s egy gyors csókot kaptam tőle üdvözlésképp. 

- Milyen volt a napod? - érdeklődött, miközben kezeit a derekamra helyezte.

- Hosszú és fárasztó. Elegem van Lisből - mondtam, s homlokom a mellkasának döntöttem. - Az ki? 

- Az egyik munkatársam. Ma folyton a nyomomban volt, és rólad kérdezgetett.

- Honnan tud rólam? 

- Meglátott, amikor bejöttél a múltkor... Tudod...

- Tudom - bólintott. 

- De szerencsére már csak a jövőhéten találkozom vele, ha minden igaz - amint kimondtam, meghallottam hogy valaki a nevem kiabálja.

- Jessica! 

- Lőj le, kérlek - morogtam, Harry pedig röhögve nyomott egy puszit a homlokomra. - Igen? - fordultam meg mosolyt erőltetve az arcomra. 

- Csak... Annyit akartam, hogy... - pislogott szaporán, miközben hol rám, hol Harryre nézett. - Szóval, hogy... Izé... A jövőhéten csaphatnánk olyan lányos napot... - mormogta zavartan. 

- Hát persze, Lis - mosolyogtam. Ne nézd Harryt! 

- Szerda?

- Szerda az szuper - mondtam. 

- Csodás. Akkor én... Sziasztok - fordult meg gyorsan, s elsietett.  

- Kellesz neki! - jelentettem ki, miközben összeszűkített szemekkel néztem utána. 

- Ugyan már, bébi. Nekem most csak te létezel, senki más - mormogta, s mintha zavarban lett volna. Hát, ilyen sem mondott még nekem senki... Rá vigyorogtam, s átkulcsoltam a nyakát. 

- Oké, megnyugtattál - dünnyögtem, mielőtt ajkaink összeértek volna.

- Hozzád vagy hozzám? - kérdezte, mikor már a kocsiban ültünk.

- Nekem mindegy - vontam vallat. - Csak ágy legyen, mert fáradt vagyok - dünnyögtem, s elnyomtam egy ásítást. 

- Ó, nem, bébi. Nem fogsz aludni - mondta, én pedig tágra nyílt szemekkel néztem rá. - Nem az miatt, amire gondolsz - nevetett fel halkan. - Hanem elkezdjük a gitározást! - mondta.

- Nem lehetne holnap? - kérdeztem.

- Nem! - jelentette ki határozottan, miközben elvigyorodott... 

______________________________________________________________

Hiiiii.xx

Új réész:3 Remélem tetszett:D:3 

Komizz und pipálj:):D